Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)

A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek

vákiához, mint hazához, illetve szülőföldhöz való szoros kötődést (Lampl 2008).

Amint említettem, a többi Kárpát-medencei magyarhoz hasonlóan a szlovákiai magyaroknál is megfigyelhető, hogy növekszik a nemzeti hovatartozásukat saját döntésből eredeztetők részaránya. Kutatási tapasztalatainkból kiindulva ez annyit jelent, hogy az adott körülményektől teszik függővé, milyen nemzetiségűnek tartják magukat, ugyanakkor a nemzeti hovatartozás kérdése nem igazán fontos számukra. Az adott körülményt illetően itt nem valamiféle köpönyegforgatásról van szó, amikor valaki haszonelvtől indíttatva mindig éppen annak tartja magát, ami számára a legkifizetődőbb. A magukat saját döntés alapján önbesorolók vallomásai sokkal inkább egy alapidentitás hiányára engednek következtetni, s mivel nincs meg a „földszint”, úgy tűnik, nem tudnak mire építeni. De az életesemények sodrása közepette nem is érzik ennek hiányát, nem is akarnak ily módon építkezni. Mindez leginkább arra a posztmodern identitásra emlékeztet, amelynek legfőbb jellemzője az identitás hiánya (Bauman 1995).

Hogyan helyezhetők bele ebbe a keretbe a diákok? A KETK hallgatói mindhárom szempontból a szlovákiai magyar felnőtt lakossági mintát kopírozzák, a SJE hallgatói viszont kultúrnemzeti önbesorolásban felülmúlják, állampolgári és saját döntésen alapuló önbesorolásban pedig „lemaradnak". Ebből arra következtethetünk, hogy a SJE diákjainak nemzeti identitását a KETK hallgatóinál fokozottabb mértékben határozza meg az anyanyelv és a kultúra, vagyis e tekintetben „nemzetibbek” nyitrai társaiknál.

A háromféle nemzeti hovatartozás-kritérium és a nemzet mint általános érték preferálása között szoros összefüggés van (22. ábra). Azoknak a hallgatóknak a döntő többsége, akik nagyon fontosnak tartják nemzeti hovatartozásukat, az anyanyelvből és kultúrából származtatja nemzeti identitását. Közülük alig néhányan azonosulnak az államnemzeti önbesorolással, s a saját döntést előnyben részesítők részaránya is elenyésző.

54