Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)

A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek

A kultúrnemzet-államnemzet, vagy újabb keletűen fogalmazva a kulturális nemzet-politikai nemzet általában egymás ellentéteként49 feltüntetett kétpólusos modelljéből kiindulva mindez persze evidenciának tűnhet, hiszen azt gondolhatnánk, mi másból is eredeztetheti nemzeti hovatartozását egy magát magyarnak valló szlovákiai kisebbségi, ha nem az anyanyelvéből és a kultúrájából. Csakhogy a valóság több szempontból is rácáfol erre a logikára. Elsősorban azzal, hogy a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest enyhén csökkent a kulturális, de az állampolgári alapon történő önmeghatározás is, s ennek megfelelően fokozatosan növekedett a saját döntés súlya (Lampl 2007). Másodsorban a kultúrnemzeti önbesorolás nemcsak kisebbségi léthelyzetben lehetséges, hiszen például Magyarországon, ahol a magyar államalkotó nemzet, a magyar nemzetiségű megkérdezettek csupán egyharmadának van állampolgárságon alapuló nemzeti identitása, miközben minden második kultúrnemzeti alapon azonosítja be magát. S hogy még inkább bonyolítsuk a dolgot, a kultúrnemzeti önbesorolás a Kárpát-medencei magyar kisebbségekre sem egyformán jellemző (21. ábra). Bár mindenütt az anyanyelvnek és a kultúrának van domináns nemzeti identitás meghatározó szerepe, leginkább a szlovákiai magyaroknál fordul elő, s egyben náluk figyelhető meg legkevésbé az államnemzeten és saját döntésen alapuló önbesorolás.

49 A kultúrnemzet - politikai nemzet dichotómia tarthatatlanságáról lásd Regio, 2002. 4. sz.

52