Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)

Magyarok és szlovákok Dél-Szlovákiában

Arra vonatkozólag is feltettünk néhány kérdést, hogy bizonyosjelenségek kinek a viselkedésében nyilvánulnak meg jobban. Olyan jelenségekről van szó, amelyek függetlenül attól, hogy melyik félre jellemzőek, befolyásolhatják a hatalomgyakorlás módját, és túlméretezett formában negatív hatással lehetnek a lakóhelyi együttélésre. A közügyek befolyásolása volt az egyik. Ezt igazából egyik csoport sem tudta nemzethez kötni, de aki mégis, inkább a szlovákokra tartotta jellemzőnek (szlovákok 33, magyarok 38 százaléka szerint). Saját jogai érvényesítésében mindkét fél a másikat tartotta „bajnoknak” (a szlovákok 40 százaléka szerint inkább a magyarokra, a magyarok 48 százaléka szerint inkább a szlovákokra jellemző). Ugyanez érvényes a saját nemzetiségűek előnyben részesítésére, amivel a szlovákok 44 százaléka a magyarokat, a magyarok 48 százaléka a szlovákokat ruházta fel. A járási hovatartozás ezeket a véleményeket is befolyásolja, de csak a szlovákok esetében: a Dunaszerdahelyi, Érsekújvári, Lévai, Nagykürtösi és Rozsnyói járásban élő szlovákok többsége nem tudta megmondani, hogy a saját nemzetiségűek előnyben részesítése kinek a viselkedésében nyilvánul meg jobban. A Galántai és Komáromi járás szlovákjai inkább a szlovákokra, a fennmaradó öt járásban élő szlovákok inkább a magyarokra „tippeltek”.

2.3. A szlovákok és magyarok egyenjogúság-érzése

Egyenjogúak-e vagy sem a vegyes területeken élő szlovákok és magyarok? Nagyon alacsony azon magyarok részaránya, akik nem tarják egyenjogúnak a szlovákokat, viszont a szlovákok többsége sem tartja magát nem egyenjogúnak (31. ábra). De ha valahol, akkor véleményük szerint leginkább Dél-Szlovákiában nem egyenjogúak, hiszen minden ötödik szlovák ezt válaszolta.

135