Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Felelősség és támogatás
Mivel a magyar kisebbsége ügye szerepel a Magyar Köztársaság alkotmányában, ezért az érintettek, a kisebbségben élő magyarok alkotmányos felelősségének kérdésével kapcsolatban fel kell vetnünk, hogy egyáltalán tulajdonítható-e valamiféle alkotmányos felelősség egy ország iránt olyan személyeknek, akik nem is állampolgárai. Ha az alkotmányos felelősséget maradéktalanul azonosítjuk az állampolgársággal, akkor aligha. Ebben az esetben azonban a Magyar Köztársaság is helytelenül jár el, ha felelősséget vállal más országok állampolgárainak nemzeti sorsa iránt, és persze minden olyan állam, amelyik felelősnek tekinti magát a határain kívül élőkért. Azonban az az elv, hogy minden állam csak a saját polgárai, illetve hogy minden polgár csak a saját állama iránt felelős, már a felvilágosodás idején, az emberi jogok modern felfogásának megszületésével megbukott. A kormányzat megválasztásáért valóban csak az adott ország állampolgárai felelősek, ám az ember természetes jogainak megtartását más államok, illetve polgáraik is számon kérhetik tőlük, sőt az ember szabadsága és egyenlősége nevében ezt meg is kell tenniük, nem tűrve az elnyomást más országokban sem. Ha pedig a szabadság egyben az ember nemzeti szabadságát, az egyenlőség nemzeti egyenlőségét is jelenti, akkor védelmük morális kötelessége ebben a kérdésben is fennáll. Különösképpen akkor, ha a saját nemzeti kultúrkörükhöz tartozó személyekről van szó, hiszen számukra olyan segítséget nyújthatnak, mint senki más. Ám mindez valamiféle kölcsönösséget, legalábbis partneri kapcsolatot feltételez. Ahhoz, hogy tehessen valamit, a Magyar Köztársaságnak is partnerekre van szüksége. S éppen a partneri viszonyban rejlik a határon túli magyarok felelőssége. A Magyar Köztársaság mint egész ugyanis csak akkor képes hatékony segítségnyújtásra, ha a magyar kisebbségek képviselői mind a mindenkori magyar kormányt, mind pedig a mindenkori magyar ellenzéket partnerként fogadják el. Tehát egyikük felszámolására sem törnek. Ám az előbbi szabály semmiképpen nem jelentheti, hogy ne ápolhatnának szakmai kapcsolatokat magyarországi eszmei partnereikkel, és ne mondhatnának véleményt-kritikus 80