Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Felelősség és támogatás
a francia jogfelfogás is következik, nevezetesen az, hogy sajátos jogaiknak nincs nemzeti alapjuk. Úgy látszik, még Magyarországon sem lehet elégszer hangoztatni, hogy léteznek ilyen jogok az Európai Unió államainak többségében. És ha ennek kimondásától óvakodnak is a fenti felfogás hangoztatói, álláspontjuk logikája szerint e jogokat nyilvánvalóan helytelenül ismerték el számos országban. Tehát nem lehet nemzeti alapja például a finnországi svédek, a katalánok és sok más népcsoport sajátos jogainak. Persze az álláspont valamiféle antiuniverzalista konzervatív magyarázatával is meg lehet próbálkozni, ám ehhez helyi hagyományok kellenének. Tehát a 21. században abból kellene kiindulnunk, hogy a jognak csak hagyományos gyökere van. Csakhogy Magyarországon hol is van ez a hagyomány? Az ötvenes években? A kádárizmus időszakában? Aligha. Vagy térjünk vissza a 19. század jogfelfogásához? A felfogás legfőbb gyengéje azonban nem az előbbiekben rejlik, hanem az egyetemes emberi jogok értékrendjéhez fűződő viszonyában. Abban, hogy az ember nemzeti besorolása kapcsán az érintettek véleménye nem számít. Maga az egyén nem döntheti el, melyik nemzethez tartozik, mások teszik ezt meg helyette. Akár akarata ellenére is. Mások szabják meg nemzethez tartozásának kritériumait, és ők közük vele, hogy meggyőződésétől függetlenül melyik nemzethez is tartozik, nem törődve azzal, hogy önmagát minek tartja. A francia nemzetfelfogás58 hangoztatásával éppen a magyar kisebbségek vonatkozásában azonban az érv használói Pandóra szelencéjét nyitogatják. Ha ugyanis emberekről, megkérdezésük nélkül, mások dönthetik el, melyik nemzethez tartoznak, akkor megtehetik ezt maguk az érintettek is. A megalázottak és elkeseredettek válasza ismert: a nemzet-58 Tehát a politikai nemzet felfogásának érvényre juttatásával, mely szerint a nemzeti hovatartozás az állampolgárság függvénye. Lásd Gonthier- Louis Fink: Das Bild des Nachbarfolkes im Spiegel der deutschen und der francözischen Hochaufklärung (1750-1758). In Nationale und kulturelle Identität. Frankfurt, Suhrkamp Verlag, 1991. 62
