Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Támpontok
sal, az elitelmélettel, az utilitarizmussal. Találkozhat a térség nagytőkeellenes kistermelői, népi politikai hagyományvilága az osztályharc szükségességét felismerő elit képével. Az egyik lehetséges eredmény tehát az a populizmus lehet, ahol az inkonzisztens értékrendek kavalkádjában a hatalomszerzés és hatalommegtaltás vélt sikere jelenti az első számú vezérelvet. A vezetett s egyébként lenézett tömegnek pedig a politikai döntéshozatalban az érzelmi azonosuláson alapuló részvétel képzetét kínálja. Látszólag egyfajta vegyes konzervativizmusról van szó, hiszen a politikai hagyományvilág korábbinál sokkal szélesebb skálája jelenik meg a politikusok eszköztárában. Ám a korábbiakhoz képest ez a felfogás magukat az eszköztár alkalmazóit morális elvekkel nem köti. Felfogásuk lényege a hasznosság, azaz a politikai eredményesség. Politikai emberképük az eredeti eszméket már elsősorban az előrejutás eszközének tartó, lényegében csak a szinte mindenkivel vívott állandó harc eszméjét valló késő kommunista funkcionáriusok s a mögöttük álló ideológusi feladatokat ellátó hivatalnokértelmiség tapasztalatai és tudása által megalkotott kép. Még a rendszer utolsó szakaszában megerősödő agresszív kisebbségellenes nacionalizmusuk használhatónak tűnt a rendszerváltók legitimitásának aláásására és sajátjuk megújítására. Ebben pedig közeli szövetségesre találtak az alig régebbi tekintélyuralmi, valamint a fasiszta hagyományvilág jelenlegi érdekelvű használóival. Ez a politikai értékrend is része a magyar kisebbségek sorsának. Éppen ezért nemcsak a magyar kisebbségek helyzetével, hanem a helyzetet a jelenben okozó értékrenddel is számot kell vetniük mindazoknak, akik alkotmányos kötelezettségükként nem pusztán adottságnak tekintik a sorsot, hanem tettre sarkaló emberi kihívásnak. A magyar nemzet értékrendjében. a sorsnak ez a felvilágosodásban gyökerező felfogása is jelen van.55 55 „A sors a maga menetelét az emberiségben sem teszi oly láthatóvá, hogy azt minden szem olvashassa. Sokan tekintetet sem fordítanak reá; sokan azt hiszik, hogy nékiek figyelmezni sem szükséges, mivel az különben is a magáét megteszi; sokan olvasni akarják, de a betűk jelenté-57
