Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Támpontok
sebbségek tagjait is, hiszen a kisebbségi magyarok nem polgárai. Felelőssége ezért korlátozott, tehát csak részleges lehet, minthogy azok a személyek, akikre irányul, más államok szuverenitása alá tartoznak, így azok felelőssége is vitathatatlan. És persze éppen ezért számon is kérhető. Ám Magyarország részleges felelősségét az előbbi megállapítás nem teszi megfoghatatlanná. Mindenekelőtt leszögezhetjük, jóllehet az érintettek nem a Magyar Köztársaság polgárai, a mindenkori magyar politika jelentősen befolyásolhatja életüket. Nagyobb hatással van rájuk minden más országnál. Mindenekelőtt mintaként szolgál a kisebbségi magyarok számára. Továbbá politikai segítsége nélkül aligha volna esélye a magyar kisebbségeknek identitásuk megtartására. Nemkülönben igaz ugyanez Magyarország kulturális életére, a magyar gazdaságra s a magyar közélet számos elemére. Éppen ezért szerintünk átgondolhatok azok a területek, amelyeknél Magyarország valós felelősségéről beszélhetünk. Ehhez azonban először - épp a magyarországi konfliktusok okán - két kérdést kell tisztáznunk: először is, hogy mire vonatkozik a Magyar Köztársaság alkotmányos felelőssége, másodszor pedig, hogy kire. Kezdjük az első kérdéssel, nézzük, mire is vonatkozik az említett felelősség! Az alkotmány megfogalmazása szerint a Magyar Köztársaság a határain kívül élő magyarok „sorsáért” „érez” felelősséget.48 4.4. A nemzeti sors Az első pillantásra költőinek tetsző fogalom aránylag pontosan értelmezhető. A szövegkörnyezetből következően aligha 48 A fogalomhasználat mindenképpen figyelemre méltó. A posztkommunista országok alkotmányos értékrendjében megjelenő fatalizmust írja le James Jonson. Claus Offe nyomán olyan társadalmakként jellemzi őket, amelyek atomizáltan, az együttműködés egyetemes rendjétől elszakítottan látják magukat. James Jonson: Inventing Constitutional Traditions: The Poverty of Fatalism. In John A. Ferejohn (ed.): Constitutional Culture and Democratic Rule. Cambridge, Cambridge University Press, 2001, 87-90. p. 50
