Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. A hasznosítás módjai
ban. A nemzeti potyautasság stratégiája éppen a magyar kisebbség egyes politikusainak körében, méghozzá magyarországi segédlettel, nem kis rombolást végez a kisebbségiek ebbéli meggyőződésében. Ha Magyarországról ösztönzik vagy akárcsak eltűrik, hogy az egyes magyar kisebbségek vezető rétegének egyes csoportjai között gátlástalan ideológiai és hatalmi küzdelem folyjék, amelynek célja a konkurensek teljes kiszorítása a kisebbség politikai és társadalmi életéből, akkor nemcsak azt segítik, hogy a kisebbségek erőforrásainak lehető legnagyobb hányada a politikai küzdelem céljait szolgálja más társadalmi célok helyett, hanem a kisebbségi vezető réteget is tovább zsugorítják, amely többségi nemzetétől egyébként is sokkal kisebb létszámú és számos fontos területen felkészületlenebb. Mivel pedig intézményhálózata is gyengébb, mint az államot uraló többségé, azt is megviseli a magának korlátokat nem szabó magyar-magyar küzdelem. A saját kisebbségi elitet kívánó magyarországi támogató elsősorban a politikai hatékonyságot kéri számon az általa támogatott kisebbségi vezetőkön. Politikai hatékonyság alatt mindenekelőtt a magyarországi partner iránti hűséget érti, valamint annak képességét, hogy a szervezet, illetve az adott személy meg tudja jeleníteni a magyar kisebbség nemzeti veszélyeztetettségét a magyarországi közvélemény előtt, s szimbolizálni tudja a kisebbségi magyar politikai akaratot. S végül persze, hogy jelentős otthoni hatalmi befolyása legyen, és ennek révén képes legyen a magyarországi politikai akarat átültetésére a magyar kisebbség körében. Ha az adott szervezet, illetve politikus mindhárom fenti feltételt teljesíti, akkor kiemelt szövetségesnek számít. Amilyen mértékben viszont csökkennek ebbéli képességei, olyan mértékben jelenik meg az igény más személyekre, esetleg szervezetekre. Ám felvethető másféle hatékonyságszempont is. Nevezetesen az, hogy ki tudja jobban segíteni a kisebbségek nemzeti életének legfontosabb területeit. Az elitelméleti közelítésmód mellet megfogalmazható a részvételi demokrácia hatékonyságszempontja, amely egyén és közösség kölcsönös felelősségén nyugszik.21 Esetünkben az a kérdés, ki ké-26
