Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. A hasznosítás módjai
radást garantáló magyarországi pártéhoz illeszkedik. Ez ugyanis a nemzeti megmaradás legfőbb záloga. Ezért a célért olyanok ellen, akik a nemzet, illetve nemzeti kisebbség romlásán dolgoznak, értelemszerűen minden rendelkezésre álló eszközt használni lehet, és használni is kell. Annak a felfogásnak, mely szerint a nemzet válik végső erkölcsi értéké, fontosabbá az egyetemes emberi értékeknél és magasabb rendűvé az egyénnél,13 egy tragikussá tett olvasata is lehetséges. Eszerint saját nemzetem nemcsak azért áll minden más norma felett, mert a nemzet mint olyan az emberi társadalom legértékesebb szerveződési módja, hanem azért is, mert más nemzetek alávalóbbak,14 sőt mi több, egyesek veszélyeztetik saját nemzetünket. Ez a veszély, a nemzeti romlás árnyképe ezért mindent igazol. Akár a nemzeti fanatizmust is, hiszen ha a harc elbukik, akkor ez volt a végső. De ha a frissen ható egyéni politikai haszonelvűség kalkulatív érdekközpontú erkölcsi rendszerét kapcsoljuk hozzá, akkor kissé eltérő képet kapunk. Eszerint nincs más határ, mint az ellenerő.15 Éppen ezért mindent megtehetünk, amihez erőnk van. Az önkorlátozás egyéb morális formái feleslegesek, sőt károsak, hiszen kiszámíthatóvá tesznek. Ebben az esetben a nemzeti szenvedélyek ott és oly mértékben használandóak, ahol és amennyire még hatalmilag előnyösnek tűnnek. Ez a felfogás egyébként nemcsak a magyar politikai élet sajátja, hanem másutt is megjelenik.16 13 Lásd Isaiah Berlin: Az emberiség göcsörtös fája. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1996, 344-356. p. 14 Erre utal Immanuel Kant Herder történelemfilozófiáját bírálva. Lásd Immanuel Kant: Történetfilozófiai írások. Budapest, Ictus, 1995, 85. p. 15 Thomas Hobbes Leo Strauss interpretációja révén a jelenkori neokonzervatív értéktrend részévé vált. Lásd Leo Strauss: Természetjog és történelem. Budapest, Pallas Stúdió-Attraktor Kft., 1999, 123-142. p. 16 Petőcz Kálmán szerint Szlovákéban a populizmus térnyerése fokozatos folyamat volt, s nem egy, hanem több politikai szereplő részben különféle céljaihoz és érdekeihez kötődve. Lásd Petőcz Kálmán: Slovensko po roku 2004. Nástup nacionálneho populizmu. Kézirat. 20
