Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
9. Következtetések
Ám van olyan eleme a múlt vétkeinek, amely átvihető az adott kultúrát alkotók későbbi generációira. Egy fontos kérdésért felelőssé tehetők azok is, akik nem éltek az embertelenségek elkövetésekor, tehát semmilyen befolyással sem lehettek rájuk. De annál erősebb lehet szavuk a múlt eseményeinek jelenkori megítélésében. Azért viszont felelősséget visel, hogy miként vélekedik koruk embere elődei múltbéli kegyetlenségeiről és azokról az eszmerendszerekről, amelyek nevében cselekedtek.124 Ezek az eszmék ugyanis kultúránk részei - esetleg nemzeti kultúránké is -, s ennek állapotáért minden cselekedni képes ember felelős. A kulturális felelősség elve tehát szerintünk azt jelenti, hogy tennünk kell kultúránk olyan irányú fejlődéséért, amely az agresszív, embertelenségre ösztönző örökségünket teszi szalonképtelenné, elfogadhatatlanná, a jelenben követhetetlenné.125 Ám ezt nem érhetjük el a múlt sötét örökségének elhallgatásával, főként nem annak szépítgetésével. Minél közelebbi az ilyen örökség, annál gyakrabban kell szembenézni vele, minél többeket, magyarokat és nem magyarokat segítve lényege és következményei megértésében. Ez tehet szabadabbá számos magyart, szomszédjai viszonylatában, s ugyanez tehet szabadabbá, nemzeti méltósággal bíró emberré sok-sok románt, szlovákot, szerbet, ukránt s a többi szomszédunkat hozzánk, magyarokhoz fűződő viszonyukban. 124 Lásd ennek kiváló példáját Štefan Šutajnak a szlovákiai magyarok második világháború utáni kitelepítésével foglalkozó kötetében. Šutaj szerint „A jelenből nézve nem lehet más álláspontra helyezkedni több tízezer magyar nemzetiségű állampolgár háború utáni erőszakos kitelepítésével kapcsolatban, mint kritikusan elutasítani az ilyen cselekedetek embertelen lényegét.” Štefan Šutaj: Nútené presídlenie Maďarov do Čiech. Prešov, Univerzum, 2005, 151. p. 125 A német történelmi múlt kritikus elemzésével kapcsolatban lásd Historikerstreit. München-Zürich, 1987. 154