Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
7. Alkotmányos egyetértés
egyetértéshez. Ugyanakkor a kisebbségi magyaroknak is figyelembe kell venniük valós környezetüket. S ennek kapcsán részben eltérő következtetésre juthatnak. Világuk eltérő értékelése és helyzetük veszélyessége számukra különösen fontossá teszik, hogy nemzeti létük alapfeltételeiben megállapodjanak, a többi kérdésről pedig szabad vitát folytassanak. Az alapkérdésekről való megegyezés elmaradása mindent, a legfontosabb célokat, intézményeket, szabályokat is hatalmi vetélkedés tárgyává teszi. Minden pozíció elfoglalása hatalmi kérdéssé válik, s az egész kisebbségi életet átitatja a küzdelem az egyes vetélkedő csoportok eszközévé téve minden használhatót. A szabad véleménycsere megakadályozása rövid távon ugyan erősíti az éppen hatalmon lévők pozícióit, ám a politikai szempontok alapján uralt intézmények hatékonysága rohamosan csökken, s vele együtt társadalmi hatásuk is gyengül. Az eredmény rövidesen megmutatkozik az önkormányzati pozíciók gyengülésében, a választók növekvő számú paszszivitásában, gyakori botrányokban, majd a kisebbségi magyar közösségen belüli szervezett ellenállás megjelenésében. A megegyezés elmaradása és a szabad vita akadályozása tehát összefügg egymással, sőt egymás okai. Csakhogy persze mind a két esetben lehetetlenné válik. Ám a kisebbségek nemzeti megmaradásának legfontosabb feltételei összefoglalhatóak, tehát egyetértésük tere megrajzolható. 7.2. Az egyetértés elemei Az alkotmányos egyetértés ismételt megteremtése a magyar kisebbségek ügyében messze túlmutatna a kisebbségi magyarokon. Olyan kérdésekben kellene egyességre jutni, amelyek az elmúlt két évtizedben a magyar alkotmányosság más fontos területein is felbomlasztották a rendszerváltás kezdeti szakaszának egyetértését. Mindenekelőtt abban a kérésben, hogy a magyar nemzetbe tartozik mind Magyarország, mind pedig a magyar kisebbségek plurális világának egésze. A feleknek fel kellene adni-124
