Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
88 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) 7. kép. Margitmajori telepesek az 1920-as években Komárom Daxner által vizionált körbekerítése 1923-ban a Darányi Ignác örsújfalusi birtokán létrehozott gadócpusztai kolónia létrehozásával folytatódott, amelyen 22 telepes kapott birtokot. Az itt létrehozott kolónia ugyan viszonylag ki méretű volt, de közvetlenül Komárom közelében, a várost Gutával összekötő vasútvonal mellett, rendkívül kedvező helyen létesült. Ugyanebben az évben kezdődött meg a Szencet déli irányból körbeölelő kolóniacsoport kiépítése, amelynek első két láncszemét a szigetmajori és az alsómajori kolónia létrehozása jelentette. A Pálffy Béla birtokaiból kihasított Szigetmajorba eredetileg húsz család érkezett, a húszas évek végére azonban a közeli Mahoholánkapuszta kolonizálásával ez a létszám 42-re emelkedett. A szigetmajori telep egyike volt azon kolóniáknak, ahol a volt nagybirtok magyar nemzetiségű alkalmazottai (összesen 14 család) is földhöz jutottak, igaz, ők csupán 3 ha alatti juttatásban részesültek. A kolóniát a húszas évek végén a neves szlovák nemzetébresztőről, Jozef Hurbanról Hurbanova Vésnék (Hurbanfalvának) keresztelték el. Ugyanebben az évben alapították Szene közvetlen szomszédságában Alsómajorkolóniát, amelynek 360 hektárnyi területén az első évben 26 család telepedett meg. Az eredetileg Esterházy Mihály cseklészi birtokából kihasított telepet a 1926-ban a királyfai Pálffy-biltokból kiegészítették,247 így a húszas évek végén már 64 morva és szlovák család élt a kolónián. Az 1923-as évben a Felső-Csallóközben egyetlen kolónia alapítására került sor a Kis- Dunához közeli Viténypuszta központtal. A Tonkháza kataszterébe tartozó telepre az első hullámban 38 család érkezett. Miután 1925-ben a kolóniához a közeli Rónyai- és 247 Vrabcová: i. m. 60. p.
