Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
82 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) korrigálták, s a kolonizáció felgyorsítása mellett döntve csupán az 1922-es évre 30 kát. hold, vagyis több mint 17 ezer ha kolonizációját tűzték ki célul.229 4.1. AZ ÁLLAMI TELEPÍTÉSEK KEZDETEI Mindezek után 1921 nyarán megkezdődhetett a kolonizáció 1923 végéig tartó első szakasza, amely során a telepítések irányítását az ÁFH trencsénteplici körzeti hivatala koordinálta. Ez a hivatal jelölte ki a telepítések helyét, és választotta ki a telepeseket. Az első kolóniák helyének kijelölése sokszor minden előzetes terv nélkül, meglehetősen esetlegesen történt. A trencsénteplici körzeti földhivatal mellett működő tanácsadó testület alapelvként mindössze azt szögezte le, hogy a telepítések céljaira olyan birtokokat kell kijelölni, amelyek a szlovák nyelvterületből kinyúlva összefüggő sávot alkotnának a déli államhatár felé.230 így kolóniák létrehozásának a célja a magyar nyelvterület észak-dél irányú felszabdalása lett volna. A közvélemény és a különféle nemzeti szervezetek (például a Szlovák Liga vagy a CSNT) nyomása miatti sietség azonban rányomta bélyegét a kolonizáció kezdeti szakaszára. Az első kolóniák helyének kijelölésénél sok esetben más okok is közrejátszottak, s a telepítések elsősorban azokon a lefoglalás alá került nagybirtokokon kezdődtek meg, amelyek tulajdonosaival az ÁFH soron kívül meg tudott egyezni, s a tulajdonosok különféle „ellenszolgáltatás”231 ellenében birtokuk egy részét telepítési célokra felajánlották. Ennek az eljárásnak az oka elsősorban a telepítési folyamat felgyorsítása volt, mivel a hagyományos lefoglalási és kiutalási eljárás túlságosan körülményesnek és lassúnak tűnt. A sietségnek és a földhivatal olykor haszonelvű egyezkedéseinek köszönhetően a kolóniák helyét nemegyszer előnytelenül, a tervezettnél rosszabb minőségű, intenzív gazdálkodásra alkalmatlan helyen jelölték ki. Ez pedig a telepesek csalódásához, kezdeti lelkesedésének megcsappanásához vezetett. A földhivatal stratégiai és nemzetpolitikai okokból elsősorban a csallóközi telepítéseket szorgalmazta, amit egy 1923-ban kelt jelentésében azzal indokolt, hogy „a Duna északi partvidéke, vagyis a Csallóköz a legtermékenyebb és az említett [nemzetiségi - S. A] szempontból a legveszélyeztetettebb terület".232 Ezért az ÁFH szerint a Dunának mint a köztársaság számára oly fontos gazdasági útvonalnak és a Dunán kiépítendő kikötő biztosításának az érdekében a határ teljes szakaszát „megbízható államalkotó elemmel kell benépesíteni, amely a haza iránti szeretetből és hálából, amiért jobb egzisztenciát adott a kezébe, az állam elszánt védelmezője lesz". A színmagyar Csallóköz iránt mutatott nagyfokú érdeklődésnek is köszönhető tehát, hogy a telepítések éppen ebben a régióban, a Somorjai járásban kezdődtek meg. 229 Vö. Slovenský denník, 1922. jan. 18. 230 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 249, č. 0997/24 pres. Zpráva o meziministerské poradë. 231 Ezen elsősorban azt kell érteni, hogy az ÁFH engedélyt adott arra, hogy a tulajdonos birtokának egy részét szabad kéz alatt, tehát számára előnyösebb anyagi feltételek mellett adhatta el. 232 SNA, f. MPS, k. 114, 3635/23, Kolonizácia na Slovensku. Zpráva o kolonizaci na Slovensku a návrhy na její úpravu.
