Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
78 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei résztvevője volt a kolonizációnak, másrészt az, hogy dolgozatát a telepítések megkezdése után három évvel, hasznosítható tapasztalatok birtokában írta meg. E nagyszabású - már-már megalomániás - tervezet azonban részben hibás számításokra épült, s már a kortársak szerint sem volt megvalósítható. Munkánk szempontjából kétségkívül izgalmas kérdés, vajon a kolonizáció fentebb már ismertetett elképzelései mellett léteztek-e olyan tervezetek, amelyek pontosan kijelölték a telepítési területet, megjelölték a telepítések helyét és időpontját, valamint a letelepítendő családok számát. Noha ilyen anyag a mai napig nem került elő a levéltárakból, létezését nem zárhatjuk ki, hiszen a létrehozott kolóniák térbeli elhelyezése tudatos tervezésre utal. Feltételezésünket megerősíti az az elaborátum is, amely 1926 elejére datálható, s amely a Pŕehledný seznam projektovaných kolonií včetne, koloniíjiž hotových v území kolonisačním [A telepítési területen tervezett és már elkészült kolóniák jegyzéke] címet viseli.225 A dokumentum a Szlovákia és Kárpátalja déli területein már elkészült és a még tervezett kolóniák jegyzékét tartalmazza, s összesen 121 kolónia nevét sorolja fel. Ebből 115 Szlovákia, 6 pedig Kárpátalja területén található. Hiányoznak azonban a dokumentumból a Hont, Nógrád és Gömör térségében kialakított és tervezett kolóniák. A jegyzék érdekessége, hogy a kolóniákat földrajzi elhelyezkedésük alapján 27 telepesfalu-csoportba sorolja, amelyből 26 Szlovákia területén, egy pedig Kárpátalján található. A dokumentum minden egyes telepesfalu-csoportok esetében jellemzi azok sajátosságait: a termőföld minőségét, a közlekedési és piaci adottságokat, esetenként a telepesfalu-csoport nemzeti jelentőségét is. így a jegyzék jó képet ad azokról a nemzetpolitikai szándékokról is, amelyek az egyes kolóniák kijelölését vezették. S bár a jegyzék - Nógrád és Gömör kimaradása miatt - hiányos, mégis lehetővé teszi, hogy hozzávetőleges képet kapjunk az ÁFH által eltervezett kolóniák számáról. Ha ugyanis a jegyzékben szereplő 115 már létrehozott és/vagy tervezett kolóniához a hiányzó térségben válójában megvalósult kb. 30 kisebb-nagyobb telepet is hozzászámítjuk, akkor a központilag tervezett kolóniák számát 150 körülire becsülhetjük. A tervezet hitelességét erősíti, hogy a Szlovákia területére tervezett 115 kolóniából több mint a fele, mintegy 65, a tervezett 26 településcsoportból pedig 25 teljes mértékben vagy részben megvalósult. Noha az eddig ismertetett elképzelések különböző mélységűek, és Dél-Szlovákia más és más mértékű kolonizációját tételezik fel, szemléletük nem tér el egymástól. A tervezeteket olvasva egyértelművé válik, hogy a telepítéseket nem gazdasági megfontolások vezették, noha erre is találhatók utalások, hanem sokkal inkább a Csehszlovákiához került homogén magyar térségek elszlávosítása, etnikai jellegének megváltoztatása. Csak ezáltal vélték ugyanis biztosítottnak a trianoni határok megtartását. Az eddigiekben ismertetett telepítési tervek alapján elmondható, hogy a csehszlovák földreform irányítói mintegy 150 kolonista telep létrehozásával számoltak, amelyek 5-8 telepenként egy-egy telepesfalu-csoportot alkottak volna, lehetőleg úgy, hogy a szlovák nyelvterületet észak-déli irányban a magyar államhatár felé kiszélesítsék, illetve a magyar nyelvterületen belül már meglévő szlovák nyelvszigeteket összekapcsolják. 225 SNA, f. KR, k. 39. Pŕehledný seznam projektovaných kolonií vöetné kolonií již hotových v území kolonisačním. Lásd az 1. sz. mellékletet.
