Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
76 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei- A síkságokon lévő nagyjából szabályos alakú birtokokon a zárt falutípust javasolja. Ennek előnyét abban látja, hogy a házak egy csoportban helyezkednek el, ami lehetővé teszi, hogy intenzív közösségi élet alakuljon ki, hátránya viszont, hogy a telekrészek sokszor távol helyezkednek el a falutól.- A hosszúkás alakú birtokon a szalagtelkes falutípust javasolja, amelyben a házak lineárisan, egy sorban helyezkednek el.- A szórt típusú települést elsősorban a dombvidéken javasolja. Ennél a falutípusnál a házak egymástól távol, elszigetelten helyezkednek el. Daxner mindhárom típusnak látja az előnyeit és hátrányait, a legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy a telepeseket úgy kell megválogatni, hogy az élettapasztalataiknak megfelelő településre kerüljenek. A Nyitra és Pozsony megyei, illetve a morva kolonisták számára a zárt falutípust, a honti szlovákok vagy az alföldi repatriánsok számára a szalagtelkes típust, míg a hegyvidékiek és az Amerikából hazatérők számára a szórt típust tartja a megfelelőnek. A tanulmány további részeiben Daxner a telepes falvak létrehozásnak gyakorlati kérdéseivel, a telepítések irányításával, az állam és a kolonizációs szövetkezetek szerepével, az eredményes kolonizáció feltételeivel foglalkozik. Szisztematikus, átgondolt telepítési politikát követel, amely során 5-6 kolóniából álló telepes falu-csoportokat javasol létrehozni. így egyszerre olyan nagy számú szlovák kerülhet a magyarok közé, akik a kolonizált területen ha nem is többséget, de jelentős kisebbséget alkotnának.221 Példaként erre az általa irányított Szlovák Telepítési Szövetkezet Komárom környéki telepítési terveit hozza fel, amely három nagy településcsoport létrehozását tervezte, amelynek végső eredményeként „Komárom közvetlen közelében 18 szlovák és csupán 8 magyar község lett volna".222 Daxner a kialakítandó telepes községek gazdasági életképességét a sikeres kolonizáció egyik legfontosabb elemének tartja, s minimálisan 500 ha nagyságú kolóniák létrehozását javasolja. A megfelelő nagyságú és megfelelően együttműködő telepes falvakat tartja alkalmasnak arra, hogy gazdaságilag a környező magyar falvak fölé kerekedjenek. Elképzelése szerint minden telepesfalu-csoport saját gazdasági szövetkezeteket alapítana, amelyek a települések termelését irányítanák és ellenőriznék. Minden ilyen szövetkezet egy-egy nagyobb maradékbirtokon működne, ahol a közös tejfeldolgozó üzem, szeszgyár, malom, esetleg zöldségfeldolgozó, gépállomás stb. épülne ki. Daxner dolgozatában kitér a telepítések kulturális, oktatási szempontjaira is. Nélkülözhetetlennek tartja, hogy minden kolónián községház, iskola, tanítói lakás, kisdedóvó, szegényház, templom és temető épüljön. Különösen a kisdedóvót tartja meghatározónak, hiszen azáltal, hogy a gyerekek „szlovák dalokat tanulnak játék közben, a szlovákságot és a köztársasághoz való hűséget dicsőítő verseket szavalnak, még azelőtt jó csehszlovákká és hazafiakká válnak, hogy iskolába lépnének. Ily módon egy generáció alatt erőszak nélkül elszlovákosítható és államhatárunk megbízható bástyájává alakítható bármely magyar község. ”223 221 Uo. 32. p. 222 Uo. 33. p. 223 Uo. 13. p.
