Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földreform a szlovákiai magyarok szempontjából 57 A német és magyar nagybirtokosok és politikai erők a földreform elleni harcukban az európai fórumokat is igyekeztek felhasználni, s a húszas években több ízben intéztek beadványt különböző nemzetközi szervezetekhez.171 Az 1921-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga (CSMNL) több, a földreform és a telepítések ügyét is érintő beadvánnyal fordult a Népszövetségi Ligák Világszövetségéhez és magához a Népszövetséghez is. Az egyik ilyet 1922-ban nyújtották be Népszövetséghez.172 A 18 oldalas memorandum külön témakörökre lebontva sorolja fel a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmeket. A gazdasági sérelmek között jelentős teret szentelnek a földbirtokreform által a magyarságot ért hátrányoknak, a magyarság mellőzésének a földkiutalások során, és a kolonizációnak is. 1924-ben a CSMNL a csehországi németekkel együtt közös petícióban informálta a Népszövetségi Tanácsot a földreform kisebbségellenes intézkedéseiről.173 A beadvány megszövegezői a sérelmek felsorolása mellett arra kérték a Népszövetségi Tanácsot, hogy helyszíni szakértői vizsgálat útján állapítsa meg, hogy a földreform végrehajtása ellentétes-e a Csehszlovákia által is aláírt kisebbségvédelmi szerződéssel. A csehszlovák kormány a beadványokra írt válaszaiban tételesen tagadta az ellene felhozott vádakat, miközben arra hivatkozott, hogy a föld igénylői között nem tesznek nemzetiségi szempontból különbséget, s így arról sem rendelkeznek megbízható adatokkal, hogy a németek és a magyarok milyen arányban részesedtek a kiutalásokból. Ez azonban nem volt igaz, hiszen az ÁFH pontos kimutatást vezetett a földreform nemzetiségi vonatkozásairól,174 s ezek az adatok a földhivatal iratanyagában a mai napig fellelhetők. Ilyen előzmények után nem csoda, ha a földreform végső mérlege meglehetősen kedvezőtlen volt a magyar kisebbség számára, és a Csehszlovákiában élő nemzetek közül épp a magyar volt az, amely a leginkább negatív mérleggel zárta a reformot. Ennek természetesen objektív okai is voltak, hiszen a történelmi Magyarországtól örökölt birtokstruktúra s Szlovákia természeti viszonyai következtében a szlovákiai nagy- és középbirtokosok döntő többsége magyar volt, a földbirtokreform hatálya alá eső birtokok többsége pedig a magyarok által lakott Dél-Szlovákiában volt. így míg országos viszonylatban (Szlovákia területétét értve alatta) a mezőgazdasági területek 20,46%-át foglalták le a földreform céljaira, addig a magyarok által lakott 20 déli járásban175 ez az arány el171 A nagybirtokosok által a nemzetközi szervezeteknek küldött panaszokkal kapcsolatban lásd Krajčovičová Natália: Hranice prvej ČSR a pozemková reforma. Historické štúdie, (43) 2004, 223-233. p. 172 A Csehszlovákiai Magyar Népszövetség Memoranduma a Népszövetséghez. Teleki László Intézet. Kézirattár. 173 Popély Gyula: i. m. 127 p. 174 Hogy a csehszlovák kormányszervek kétszínű játékot folytattak az a levél is bizonyítja, amelyben a külügyminisztérium arra kéri utasítja az ÁFH-t, hogy készítsen pontos kimutatást a földreform nemzetiségi vonatkozásairól, kifelé azonban tagadja le, hogy ilyen adatsorokkal rendelkezik. Vö. NA ČR, SPU-VŠ, k. 85, č. 5793/1924. Csehszlovákiai Népszövetségi Liga. 175 A Somorjai, Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Verebélyi, Zselízi, Lévai, Komáromi, Ógyallai, Párkányi, Korponai, Kékkői, Losonci, Feledi, Tornaijai, Rozsnyói, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi járásról van szó.