Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földreform szlovákiai sajátosságai és eredményei 47 várt. Mivel azonban a trianoni békeszerződés védte a magyar állampolgároknak az új államhatárokon kívül maradt földtulajdonát, ezeknek a birtokoknak a lefoglalása konfliktusok és vagyoni perek forrásává vált. A földtulajdonukban károsult személyek ugyanis számtalan esetben indítottak kártérítési pert a csehszlovák (hasonlóképen a román és a délszláv) állam ellen. A román és délszláv optánsperekkel összekapcsolt nemzetközi ügyet végül egy 1930-ban aláírt szerződés zárta le, amelyben Csehszlovákia kötelezte magát, hogy a magyarországi birtokosok területeinek egy részét kivonja a lefoglalás hatálya alól, a lefoglalt területekért pedig mégis kártérítést fizet. Ezért fordulhatott elő, hogy - mint azt Jan Rýchlik is megjegyezte145 - a magyarországi állampolgársággal rendelkező birtokosok esetenként kevésbé jártak rosszul, mint a csehszlovák állampolgárságú magyar birtokosok. A végrehajtása során felbukkanó minden következetlensége ellenére a földreform kétségkívül az egyik legnagyob hatású eseménye volt a Csehszlovákia megalakulását követő időszaknak. A köztársaság településeinek mintegy négyötödén végrehajtva kb. háromnegyed millió családot, vagyis közel 4 millió személyt érintett közvetlenül. Az ország földvagyonának újraelosztása révén pozitívan járult hozzá a társadalmi különbségek mérsékléséhez, s családok százezrei számára hozott nagyobb gazdasági és szociális biztonságot. A reform következtében csökkent a két szélsőség, vagyis a két hektár alatti törpebirtok által birtokolt földterület (igaz, csak kevéssel) s a 500 ha fölötti nagybirtokok aránya. Ezzel párhuzamosan növekedett a kisbirtokok és ennél dinamikusabban a kapitalista jellegű középbirtokok aránya.146 A reform javított tehát a szegény- és kisparasztság szociális helyzetén, és elérte legfőbb célját: a kapitalista jellegű középbirtok megerősítését, s nem mellékesen fontos elemét képezte kor társadalmi modernizációjának. Az előnyök mellett a reform számos negatív következménnyel is járt. Különösen így volt ez Szlovákiában, ahol az intenzív és a szaktudáson alapuló mezőgazdasági termelés elsősorban a földbirtokreform által sújtott nagybirtokhoz kötődött. A nagybirtokok felosztása azonban nemcsak a mezőgazdasági termelés színvonalát vetette vissza, de rendkívül hátrányosan érintette a nagybirtokhoz kötődő alkalmazottak tízezreit, akik megélhetés nélkül maradtak, A földbirtokreform igazi negatívumát annak politikai és nemzetpolitikai következményei jelentették. Mivel az ÁFH az Agrárpárt befolyása alatt állt, s a párt ügyes retorikával kisajátította magának a reform ügyét, jelentősen megnőtt befolyása a falusi lakosság körében. A protekcionalista módon végrehajtott reform, különösen a maradékbirtokok kiutalása pedig tovább növelte az Agrárpárt érdekszférájába tartozó agrárvállalkozók vagyonát, s ezzel a párt pénzügyi hátterét és társadalmi befolyását is. 145 Uo. 47. p. 146 Vö. Vadkerty Katalin: A Csehszlovák Köztársaság gazdaságtörténete (1918-1938). In Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Pozsony, Kalligram, 1993, 188 p.
