Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
44 A földbirtokreform helye és szerepe... A politikai huzavonáknak és kompetenciavitáknak, valamint a szervezeti háttér gyengeségének is köszönhető, hogy a földreform szlovákiai végrehajtása nemcsak megkésve indult, de lassan is vett tempót. A földbirtoktulajdon reorganizálása magához a reformhoz csupán lazán kapcsolódó kiutalási akciókkal indult, amelyek célja a legszegényebb rétegek föld utáni éhségének gyors lecsillapítása, s ezáltal a szociális feszültségek csökkentése volt. Ilyennek számított a föld kényszerbérletbe adása, a hosszú távú bérletek kivásárlása, illetve az építési telkek kiutalása. Ezek hatása azonban minimális volt, hiszen Szlovákiában a hosszú távú bérletek kivásárlása által összesen 7497, házhelyek kiutalása által pedig 2922 ha került új tulajdonosok kezébe.136 A földreform Szlovákia területére vonatkozó első egyéves tervét csupán 1921 elején dolgozták ki, s az ÁFH felügyelőbizottságának 1921. február 22-i, 34. ülésén fogadták el. Ez a tervezet a lefoglalásra kerülő birtokok nagyságához képest meglehetősen szerény célokat tartalmazott, s mindössze mintegy 34 ezer ha termőföld felparcellázását irányozta elő. Mint Natália Krajčovičová szlovák történész megjegyzi, az átvételre kerülő birtokok kijelölésénél elsősorban nemzetpolitikai szempontok játszották a fő szerepet, hiszen csupa magyar és német tulajdonos birtokáról volt szó.137 A fentebb már említett nehézségek miatt a földreform végrehajtása Szlovákiában a későbbiekben is meglehetősen vontatottan haladt, hiszen a lefoglalásra kijelölt 1,4 millió ha földterületből még 1923 végén is csak alig több mint 50 ezer ha került az összesen 38 ezer új tulajdonos kezébe.138 A várt eredmények elmaradása tette szükségessé a földhivatal szervezeti felépítésének átalakítását, amelynek egyik elemeként létrehozták a zólyomi és eperjesi körzeti földhivatalt, de új alapokra helyezték a kiutalási biztosok munkáját is. A kiutalási biztosok a földreform végrehajtó szerveinek legalsó fokát képezték. Nem rendelkeztek döntési jogkörrel, hanem a körzeti hivatalok meghosszabbított kezeinek szerepét töltötték be. Ők végezték a nagybirtokok lefoglalása és birtokok kiutalása kapcsán a helyi szinten felmerülő teendőket, többek között ők tettek javaslatot az adott földbirtok felosztásának módjára, így arra is, hogy a lefoglalás alá eső birtokok közül melyek megfelelők telepítési célokra. A kiutalási biztosok kezdetben nem rendelkeztek állandó székhellyel, hanem a földreform menetrendjéhez alkalmazkodva, egyik helyről a másikra települve végezték feladatukat. Ez a megoldás azonban nem bizonyult eléggé hatékonynak, így 1924 elejétől állandó székhelyet jelöltek ki számukra, s ez lehetővé tette, hogy végigkövethessék egy-egy adott térség földbirtokreformjának teljes folyamatát. A 17 szlovákiai kiutalási hivatalból a magyarok által lakott déli területeket leginkább a II. pozsonyi (ide tartozott a Dunaszerdahelyi, a Somorjai és a Galántai járás), az érsekújvári (az Ógyallai, Komáromi, Párkányi és Érsekújvári járás) az aranyosmaróti (a Lévai és Verebélyi járás), az ipolysági (a Korponai és Zselízi járás), a losonci (a Losonci, Rimaszombati, Kékkői és Feledi járással), a jolsvai (a Rozsnyói és Tornaijai járás) és a tőketerebesi (a Királyhelmeci, Nagykaposi, Nagymihályi és Gálszécsi járás) hivatalok hatáskörét érintette.139 A kiutalási biztosi hivataloknak általában két-há-136 Pozemková reforma, 16, 1935. 3. sz. Záverečná zpráva správního výboru Státního pozemkového úradu. 40. p. 137 Krajčovičová, Natália: Začiatky pozemkovej reformy na Slovensku v dvadsiatych rokoch. Historický časopis, 32, 1984. 4. sz. 589. p. 138 Krajčovičová, Natália: Realizácia pozemkovej: i. m. 791. p. 139 Vo. Pozemková reforma, 4, 1923. 12. sz.
