Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földbirtokreform törvénybe iktatása 33 ményező, az agrárpárti František Udržal egy későbbi visszaemlékezése alkalmából elismerte, a fő motivációt az jelentette, hogy a csehországi nagybirtokosok rétege teljesen nemzetidegen volt a csehiektől.92 Noha abban a szinte teljes cseh politikai paletta egyetértett, hogy az „idegen" birtokosok földjeit a cseh nemzet kezébe kell juttatni, az első konkrétabb tervezetek azzal kapcsolatban, hogy a háborút követően mi legyen a termőfölddel, csupán 1918-ban jelentek meg. A Jan Auerhan által a sajtóban is közzétett elképzelés a nagybirtok felparcellázását s teljesen új települések létrehozását tartalmazta. Javasolta továbbá azt is, hogy a felparcellázott nagybirtokok mindegyikén hozzanak létre egy, a nemzet tulajdonában lévő mintagazdaságot, amely példaként szolgálhatna a parasztság számára.93 A szlovák politika kereteit a 20. század elején még mindig az a Szlovák Nemzeti Párt adta, amely képtelen volt megfelelő szintű programmal reagálni a magyarországi társadalom (benne az északi vármegyék) problémáira. Igaz, Pavel Blaho, Ferdiš Juriga, legfőképpen pedig a magyar politikai életben kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező Milan Flodža személyében ekkorra már színre léptek azok, akik a szlovák politikai agrárizmus megalakítóinak számítottak, s akik új elemeket hoztak a szlovák politikába.94 Az általuk kialakított szlovák politikai agrárizmus, a korabeli magyar nemzetállami törekvésekre reagálva, számos ponton a gazdasági nacionalizmus programját képviselte, s elsődleges feladatának a nemzeti mozgalom gazdasági alapjainak lerakását tartotta.95 Blaho és Hodža kiterjedt cseh kapcsolatokkal is rendelkezett, s egyben a két nemzet közös programját egyengető Českoslovanská jednota [Csehszláv Egység]96 vezéregyéniségei közé tartozott. Megfelelően szervezett tömegbázis, illetve konkrét gazdasági program hiányában azonban ők sem tudtak a csehországi elképzelésekhez hasonló terveket felmutatni, s leginkább csak a szlovák szövetkezeti mozgalom kiépítésére helyezték a hangsúlyt, így a földbirtokreform kérdése sem kerülhetett még ekkor figyelmük középpontjába. Mindezeknek a monarchiabeli előzményeknek is köszönhető, hogy a földbirtokstruktúra megváltoztatásának szükségességében már a köztársaság megalakításáért folyó diplomáciai aktivitások időszakában is nemzeti egyetértés alakult ki. Ennek jeleként már a csehszlovák állam berendezkedésének alapelveit felvázoló washingtoni nyilatkozat is kimondta, hogy „a nagybirtokok ki lesznek sajátítva a hazai kolonizáció részére, a nemesi előjogok el lesznek törölve" .97 92 Slovenský denník, 1922. márc. 25. 93 Galandauer: i. m. 204. p. 94 A szlovák politika gazdasági aktivitásait illetően lásd Roman Flolec értékelését a Szlovákia 20. századi történetét összefoglaló többkötetes munka első részében. Kováč, Dušan et. al.: Slovensko v 20. storočí. Na začiatku storočia 1901-1914. Bratislava, Veda, 2004. 103-116. p. 95 Vo. Holec, Roman: Slovenský agrarizmus ako súčasť česko-slovenských vzťahov pred zniku ČSR. In K úloze a významu agrárního hnutí v československých dejinách. Ed. Šouša, Jirí et. al. Praha, Karolinum, 2001, 100. p. 96 A szervezetet 1896-ban alakították meg Prágában. 97 Idézi Peroutka: i. m. I—II. 47. p.
