Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
Mellékletek 245 Kulantómajor (Kulantov) - a Hunyadi Ferenc alsópéli birtokából megvásárolt 250 ha nagyságú kolóniára 17 Besztercebánya környékéről érkező evangélikus vallású szlovák család települt le 1922- ben. A kolonistáknak a Bars Megyei Népbank nyújtott hitelt a birtok megvásárlásához. A kolónia Verebélyi járásbeli Barsbese kataszterébe tartozott. 1930-ban a kolónián 115 személy élt. Lontó (Lontov) - a Zselízi járásba tartozó Lontó község mellé 1920-ban hét család települt, akik 86 ha területet műveltek. A községben 1929-ben jubileumi iskolát adtak át a rendeltetésének. Lukanénye (Nenince) - a Kékkői járásban található Lukanénye községbe nyolc szlovák család települt, akik 1922 folyamán 137 ha nagyságú területet vásároltak a Strompf-birtokból. Margitpuszta (Margitpuszta) - az Ógyallához közeli Bagota melletti Margitpusztán 12 morva kolonista család telepedett meg, akiknek a letelepülését a brünni székhelyű Severomoravské kolonizačné družstvo (Északmorvaországi Telepítési Szövetkezet) közvetítette. Mocsárpuszta (Močiar) - a Felsőzsember kataszterében létrejött kolóniára 1921 folyamán 19 család települt. A kolónia összterülete 320 ha volt. A földet a telepesek a Szirmay család nagybirtokából vásárolták meg. Molnárkapuszta (Kružná-Molnárka) - a Rimaszombati járásba tartozó kolóniára 1920 és 1924 között 43 Zólyom megyei szlovák telepes költözött. A kolónián, amely Susány község kataszterébe tartozott, 1927-ben iskola létesült, majd 1930-ba jubileumi iskolát adtak át. Nagyiéi (Lél Veľký) - a komáromi járási Csallóközaranyos kataszterébe tartozó kolónián 22 telepes birtok volt. A kolonistákat a Daxner-féle Telepítési Szövetkezet telepítette le. Nagylélpusztán 1930-ban 120 lakos élt. Pálháza (Pálháza) - az Apátújfaluhoz tartozó pusztán 1927-ban létrejött kolónia nagysága 116 ha volt. A Kékkői járásba tartozó Kóczián-birtokra 12 család érkezett. Parlagpuszta (Prieloh) - a Kékkői járáshoz tartozó Rárósmulyad melletti kolónia megalapítására 1921-ben került sor. A Kiss János nagybirtokán létrehozott kolónia területe 384 ha, lakosainak száma 45 volt. 1930-ban 190 személy élt a kolónián. A telepen 1928-től szlovák iskola működött, 1929-ben pedig jubileumi iskolát adtak át. Az első bécsi döntést követően hosszas huzavona kezdődött a delimitációs vonal által kettészelt kolónia hovatartozásáról. A telep végül Szlovákiában maradt. Pezernyepuszta (Pezerňa) - a Felsőfegyvernekhez tartozó Pezerenyepuszta kolónia megalapítására már 1919-ben sor került. Az eredetileg Neumann Adolf birtokát képező kolónia 207 hektáros területét 11 telepes vette meg. A Zselízi járásba tartozó telepen 1927-től működött szlovák iskola, 1929-ben pedig jubileumi iskolát adtak át. Porbokapuszta (Porboka) - a Nádszeg községhez tartozó Porbokapusztára, amely a reform előtt Esterházy Mária tulajdona volt, öt (más források szerint négy) jugoszláviai szlovák kolonista települt, akik 234 hektárt vásároltak meg. 1930-ban 57 személy élt a kolónián. Ragyolc (Radzovce) - a Losonci járásba tartozó nógrádi község mellett létrehozott kolónia területe 1028 ha volt, amelyre 51 telepes költözött. Rovne (Rovne) - a Szentantal község mellett létrehozott telep teljes mértékben szlovák nyelvterületen, a jelentős magyar kisebbséggel nem rendelkező Selmecbányái járásban létesült. Az 1923- ban itt a Koburgok felparcellázott birtokán letelepedett öt család 64 ha birtokába jutott.
