Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
Mellékletek 233 120. Bótrágy Bótrágy Rt. javaslat 1926 Beregsom - Kass Ivómé javaslat 1926 121. Bótrágy Bótrágy - Wetzler Bernât javaslat 1926 Csarondahát - Jasztrebszky Kálmán javaslat 1926 Forrás: SNA, f. KR, k. 39, Prehledný seznam projektovaných kolonií včetne, kolonií již hotových v území kolonisačním. 2. MELLÉKLET. A SZLOVÁKIA TERÜLETÉN LÉTREHOZOTT KOLÓNIÁK JEGYZÉKE Az Állami Földhivatal által létrehozott kolóniák Ágotamajor (korabeli szlovák megnevezése szerint: Ágota) - Ágotamajor kolóniát 1926-ban hozták létre a Zselízi járásba tartozó Nagypeszek és Lontó község kataszterében. A telepet Flesenburg Jenőné, Huszár Tibor és Talián Dénesné birtokából hasították ki. A 347,8 ha nagyságú kolóniára 11 szlovák család (köztük néhány Magyarországról ide települt) telepedett le, akik mindnyájan 20 ha fölötti telepes birtokhoz jutottak. Az 1930-as népszámlálás idején 74 lakos élt a kolónián. Alsómajor (Dolný majer) - a Szene kataszterébe tartozó kolónia Esterházy Miklós cseklészi birtokából lett kihasítva 1923-ban. 1926-ban ehhez még hozzácsatolták Pálffy János királyfai birtokának egy részét is, így a kolónia összterülete 836,2 ha-ra emelkedett. A telepen 64 család telepedett le, akik közül 23 volt szlovák, 32 morva, 4 cseh és 4 magyar. A kolonisták között 15 a volt nagybirtok alkalmazottja, 6 reemigráns és 1 légionárius volt. A telepesek közül nyolc személy 3 ha alatti, ötven 3-20 ha közötti, hat család pedig 20 ha fölötti birtokot kapott. Az 1930-as népszavazás 335 személyt mutatott ki a kolónián. Annamajor (Miloslavov) - a Wiener-Welten család birtokába tartozó Annamajor kolonizálása 1921- ben kezdődött, amikor a Csehszlovák Légionáriusok Közösségének felhívására az első légionárius telepesek a majorba megérkeztek. A Csütörtök kataszterébe tartozó 609 ha nagyságú területre öszszesen 39 telepes család érkezett. A telepesek között 31 szlovák és 8 morva nemzetiségű volt. A telepen alakult meg az egyik első szlovák nyelvű iskola a Csallóközben. 1929-ben 254, többségében evangélikus és baptista vallású személy lakta Annamajort. A nem túl jó minőségű termőföldnek köszönhetően az annamajori telepesek állandó gazdasági gondokkal küszködtek. A kolónia a húszas években felvette a Miloslavov (később Miloslava) nevet, majd 1936-ban önálló településsé vált. A harmincas évek végén a közeli Erzsébetmajor kolóniát is Miloslavovhoz csatolták. Aradpuszta (Aradpedium) - a kolónia a Párkányi járásban Ullmann Adolf bélai, az esztergomi érsekség bajcsi és az Agricola Rt. bátorkeszi birtokain jött létre 1926-ban. A kolónia területét Szőgyén, Kisújfalu és Kürt község határából hasították ki, a telep anyaközsége Kisújfalu volt. A 456,7 ha összterületű kolónián 27, többségében evangélikus család települt le, amelyből 22 család volt szlovák (közülük nyolc romániai, illetve jugoszláviai repatriáns), 2 a cseh és 3 a morva. Az összes telepes birtok 3-20 ha közötti nagyságú volt. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a kolónián 135 személy élt. A kolónián 1928-ban egyosztályos szlovák iskola nyílt. Balázsfa (Blažov) - a kolónia Fuchs Gyula Dunaszerdahelytől négy kilométerre lévő enyedpusztai birtokán jött létre. A 257,2 ha nagyságú kolónián 18-an kaptak birtokot, ebből öt volt a birtok korábbi magyar alkalmazottja, akik átlagban 1,2 ha nagyságú birtokot kaptak. A szlovák (7 fő) és morva (5 fő) kolonisták közül 7 család 20 ha fölötti, 5 pedig 3-20 ha közötti telepes birtokhoz jutott. A telepesek közül egy német nemzetiségű volt. A kolónián, amely Balázsfa kataszterébe tartozott, 1930-ban 65 személy élt.
