Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Előszó - 1. A téma szakirodalma és forrásai
A kolonizáció a jelenkor szakirodaimában 21 rejött település hiányzik. Vitára azonban mégsem ez, hanem sokkal inkább Vrabcová értékelése ad okot. A szerző ugyanis Martuliakhoz hasonlóan leginkább a déli területek ritkábban lakott jellegével magyarázza a telepítések hátterét, amelyeknek kizárólag gazdasági, szociális, népesedési és politikai célkitűzéseket tulajdonít. A telepítések a nemzeti szándékairól viszont nem szól. Hiányosságai ellenére Vrabcová munkáját mégis a szlovák történetírásnak a kolonizáció kutatásával kapcsolatos eddigi legfontosabb eredményének tarthatjuk. A magyar nyelvű historiográfia hozadéka a témában meglehetősen szerény. A csehszlovák földreformmal elsőként a kelet-európai földreformokat bemutató dolgozatában Dolmányos István foglalkozott. A kor lenyomatát magán viselő munka azonban csupán a csehszlovák szakirodalomból átvett ismereteket ismétli.54 Addig feltáratlan problémákat vet vizsgálat alá viszont munkáiban Tilkovszky Lóránt, aki A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területen (1938-1945j55 című tanulmányával a telepesek első bécsi döntés utáni sorát illetően több szempontból máig meg nem haladott ismeretekkel gazdagítja a téma szakirodalmát. Hogy a szlovákiai magyar szakirodalom kevés teret szentelt a témának, annak leginkább a szlovákiai magyar történetírás általános helyzete az oka. A megfelelő szakmai műhelyek és az egyetemi képzés hiánya, valamint a magyar kisebbség általános helyzete miatt számottevő magyar tudományosság e téren nem alakulhatott ki Szlovákiában. A kolonizáció témájával a kiváló gazdaságtörténész, Vadkerty Katalin kezdett elsőként foglalkozni. Ő a már említett Machnyik-könyv 1993-as kiadását egy saját levéltári kutatásokra alapozott és a Csallóköz kolonizációját nagy vonalakban bemutató tanulmánnyal egészítette ki.56 A dolgozat terjedelme mélyebb értékelést nem tett ugyan lehetővé, hozadéka mégis az, hogy Vadkerty elsőként vázolta fel a kolonizáció etnikai alapvetéseit. A szlovákiai magyarság két világháború közötti történetének talán legaprólékosabb ismerője, Popély Gyula, az Ellenszélben című kötetében57 szentel egy fejezetet a jelen témának Földreform és nemzeti terjeszkedés címmel. Popély Vadkertyvel egybehangzóan a nemzeti terjeszkedés eszközének tartja a kolonizációt, levéltári források helyett azonban inkább csak a korabeli sajtóra támaszkodva mond ítéletet a telepítések fölött. Popély Árpád, aki munkáiban elsősorban a szlovákiai magyarok második világháború utáni sorsával foglalkozik a doktori disszertációjában58, illetve több tanulmányában59, 54 Dolmányos István: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917-1939). IV. Csehszlovákia. Agrártörténeti Szemle, 7, 1963. 3. sz. 3487-364. p. 55 Tilkovszky Lóránt: A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területen (1938 - 1945). Agrártörténeti Szemle, 8, 1964. 1-2. sz. 113-142. p. Titkovszky munkái közül lásd még: Južné Slovensko v rokoch 1938-1945. SAV, Bratislava, 1972. 56 Vadkerty Katalin: Utószó. In Machnyik: i. m. 203-213. p. 57 Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918-1925). Pozsony, Kalligram, 1995. 58 Popély Árpád: A nemzeti terjeszkedés szolgálatában. A felvidéki magyar nyelvterület etnikai összetételének átalakulása 1944-1949. PhD-disszertáció, Budapest, ELTE, 2002. 59 Ezek közül a téma szempontjából a legfontosabb Popély Árpád: A kolonizáció területi vonatkozásai és etnikai következményyei. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 5, 2003. 2. sz. 83-102. p.
