Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 207 métlődő panaszait tudomásul vette, konkrét válaszokat azonban nem adott azokra. A telepesek kiűzését nyilvánvalóan nem lehetett tagadni, kifogásként pedig leginkább azt hozták fel, hogy a kolonisták jogilag nem birtokosai a telepes gazdaságoknak, másrészt pedig azt, hogy a cseh-szlovák fél is hasonló eszközökhöz folyamodott. Kevéssé köztudott ugyan, de az Adolf Eichmannal is konzultáló szlovák vezetés, Tiso miniszterelnök közvetlen utasítására, két nappal az első bécsi döntés kihirdetését követően a vagyontalan szlovákiai zsidóknak az elcsatolt területekre való deportálást rendelte el, amelyet a szlovák hatóságok a Hlinka Gárda közreműködésével november 4-én hajtottak végre.527 A lakásukból elhurcolt zsidókat (akik mindössze 50 korona készpénzt vihettek magukkal) még aznap éjjel a másnaptól Magyarországhoz csatolandó területekre szállították. Az akció során mintegy 7000 személyt deportáltak a Magyarországhoz csatolandó területekre.528 A magyar hatóságok azonban a kitoloncolt zsidók átvételét elutasították, így azok többségét a szlovák hatóságok kénytelenek voltak visszafogadni. Mintegy 900 zsidó személy (férfiak, nők, gyerekek) rekedt azonban a két állam közötti „senki földjén” létrehozott ideiglenes táborokban, köztük a Miloslavov kolónia mellett kialakítottban is. Ők csak december közepén hagyhatták el ezeket a táborokat, s térhettek viszsza Szlovákiába. Miközben Budapest november közepéig inkább csak kitérő válaszokat adott a pozsonyi jegyzékekre, a jogi albizottság november 21-i ülésén a magyar küldöttség bejelentette, hogy szándékában áll a Magyarország területén lévő összes telepest kiutasítani, a már eltávozott telepeseknek viszont lehetőséget ad arra, hogy itt hagyott ingóságaikért visszatérhessenek, és elvigyék azt.529 A tárgyalás Ladislav Deák által ismertetett jegyzőkönyve szerint a magyar küldöttség tagja, Sebestyén Pál a telepesek eltávolítását elsősorban azzal indokolta, hogy a kolóniák erőszakos beavatkozást jelentettek az érintett térség etnikai viszonyaiba, a megszálló hatalmat szimbolizáló telepesek kihívóan viselkedtek a bevonuló honvédekkel szemben, helyben maradásukkal pedig további viszályok forrásává válnának. A magyar bejelentésre a cseh-szlovák küldöttség ellenlépések megtételét helyezte kilátásba, amelynek egyik elemeként azonnal megkezdődött a Szlovákiában élő magyar állampolgárok földbirtokvagyonának az összeírása. Az egyoldalú magyar bejelentés tovább növelte a két ország közötti feszültséget, s vétlen polgárok elleni intézkedések lavináját indította el. Az autonóm szlovák kormány már másnap a Szlovákia területén élő magyar állampolgárok, illetve az összes olyan szlovákiai magyar kiutasítását elrendelte, akinek a visszacsatolt területen volt bejelentett lakhelye. A rendelet a Szlovákiában élő magyarok százainak azonnali kiűzését eredményezte, különösen Kárpátaljáról, illetve Pozsonyból. A szlovák-magyar vegyes bizottság panaszalbizottságában november 26-án benyújtott magyar jegyzék szerint a cseh-szlovák hatóságok 527 Vö. Nižňanský, Eduard-SIneková, Veronika: Deportácia židov za autonómie Slovenska 4.-5. 11. 1938. Štúdia Historica Nitriensia, 5,1996, 66-184. p.; Nižňanský, Eduard: Prvé deportácia židov z územia Slovenska v novembri 1938 a úloha Jozefa Falátha a Adolf a Elchmanna. http://www.dejiny.Sk/Whois/Nizn/Articles%2024.htm#_ftnref8. 528 A Pozsonyból deportáltak között olyan katolikus vallású magyarok is voltak, akik ugyan nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal, de már húsz éve Pozsonyban éltek. Vö. MÓL, K 132, 22. cs., 1/9. tétel, 360/1938. 529 Vö. Deák: i. m. III., 42. sz. dokumentum, 99-100. p.
