Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
202 Telepesek a történelem viharában A visszacsatolást követő hetekre a telepesek szervezett formát öltő eltávolítása volt jellemző, s ezen intézkedések végrehajtásában - helytől függően - éppúgy részt vettek a reguláris katonai egységek, mint a telepesek vallomásaiban szabadcsapatoknak nevezett félkatonai egységek, de a csendőrség és a civil lakosság közreműködése is kimutatható. Az erőszakos elüldözés leginkább a cseh és morva telepeseket érintette, de sok esetben a szlovák kolonisták is elszenvedői voltak. Noha a szlovák hatóságok által az elmenekült telepesektől felvett vallomásokban gyakran szögezik le a vallomástevők, hogy „fizikai erőszakot nem követtek el ellenem", a telepesek eltávolítása - különösen a bevonulást követő első hetekben - olykor a fizikai erőszaktól sem volt mentes. A november 2-a után helyükön maradó bodrogközi cseh és morva telepeseket - több egybehangzó vallomás szerint - a november 6-án bevonuló honvédcsapatok ugyan békén hagyták, ám 11-én csendőrök jöttek értük, akik fegyvereket kerestek náluk, majd a királyhelmeci csendőrőrsre vitték őket. Ott a katonaviselt férfiakat vallatni kezdték, miközben egyeseket kézzel, másokat gumibottal vertek. A vallatás után a családokat autóbuszra rakták, majd Ungvár térségében áttették őket a határon: „Tegnap este magyar csendőrök jöttek a birtokomra, és a családommal együtt Királyhelmecre vittek. Összekötözve vittek bennünket. A pénzemet nem tudták elvenni, mivel azt néhány nappal ezelőtt Prágába küldtem. A királyhelmeci csendőrőrsön először a személyes adataimat vették fel, majd a katonai viszonyomra kérdeztek rá. Miután megtudták, hogy légionárius vagyok, szidni kezdtek, cseh disznónak neveztek, és kínozni kezdtek. Egy pádhoz kötöztek, és a meztelen talpamat gumibottal verték. Az egyik civil rám ült, és öklözni kezdett, a fejemet pedig a padba verte. Mikor már nagyon elgyötört voltam, és ájuldozni kezdtem, másik helyiségbe löktek át, ahol egy magas beosztású csendőr tartózkodott. Az olyan erősen felpofozott, hogy a földre estem. A továbbiakról azt tudom mondani, hogy valamenynyiünket egy autóbuszra raktak, és a szlovák határra vittek bennünket. Amikor ott kiszálltunk, puskatussal estek nekünk, s rettenetesen ellátták a bajunkat. "S1° Kevésbé erőszakos, de mégis hasonló eszközök alkalmazása ismerhető fel a Garam mentén lévő kolóniák esetében is. A bényi, bátorkeszi (Miklósháza kolónia), aradpusztai és köbölkúti telepesek egy részét a visszacsatolás utáni napokban a párkánynánai laktanyában gyűjtötték össze, ahol mintegy egy hétig tartották őket. Innen különböző szállítóeszközökkel Léván keresztül az államhatárra szállították a telepes családokat, ahol átadták őket a szlovák hatóságoknak. A szlovák források szerint a jelzett határszakaszon november 18-án összesen 66 személyt adtak át a magyar hatóságok a szlovákoknak.510 511 Az elűzöttek három kivételével csehek és morva telepesek voltak: negyvenen Köbölkútról, hatan Bátorkesziről, tizenketten Aradpusztáról és nyolcán Bényből. Más formában történt a felsőcsallóközi cseh és morva telepesek elűzése. Itt általában a hadsereg vagy a csendőrség egységei felszólították a telepeseket, hogy azok záros határidőn belül hagyják el a telepet és Magyarországot, mert máskülönben nem garantálják a biztonságukat. Ezzel párhuzamosan pedig az anyaországból átjövő félkatonai egységeknek, illetve néhány helyen a helyi lakosságnak a telepesekkel szembeni ellenséges viselkedése olyan légkört teremtett, hogy a legtöbb telepes eleget tett a felszólításnak, s kénytelen volt elhagyni a kolóniát. A kolonisták ilyen módon való elűzése 510 Részlet Jozef D. bélyi cseh telepes vallomásából. Deák: i. m. II., 12. sz. dokumentum, 43-47. p. Lásd még a 19. sz. dokumentum, 54-55. p.; 160. sz. dokumentum, 193-195. p. 511 Deák, i. m. II., 42. sz. dokumentum, 73-74. p.
