Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 197 radt, illetve ha el is költözött a család, az otthagyott ingatlan őrzésére maradt valaki.496 A kolóniákat ebben az időszakban elhagyók pontos számát csupán megközelítőleg lehet megállapítani. Ha elfogadjuk azt, hogy a légionáriusok döntő többsége, a cseh és morva telepeseknek pedig mintegy fele már ekkor űtra kelt, akkor a távozók családok számát mintegy 3-400-ra becsülhetjük. A telepesek távozása meglehetősen zűrzavaros időszakban történt. A csehszlovák közigazgatás saját maga el költöztetésével volt elfoglalva, ráadásul továbbra is azon a véleményen volt, hogy a telepesek maradjanak a helyükön, így a hatóságok szinte csak minimális segítséget tudtak nyújtani a magukat költözésre szánó kolonistáknak. A vasút a közigazgatás, a belügyi szervek és a hadsereg evakuálása miatt szinte teljesen leterhelt volt, így a telepesek ingóságainak elszállítása nagy nehézségekbe ütközött. A csatai telepesek például már a bécsi döntést megelőző napokban elküldték értéktárgyaikat a rokonaikhoz, majd november első napjaiban megpróbálták eladni fölösleges készleteiket, háziállataikat, nehezen szállítható bútoraikat, eszközeiket.497 Szorult helyzetük miatt azonban ingóságait csupán meglehetősen alacsony áron tudták értékesíteni. Minden család megtartott azonban egy-két tehenet, ekét, boronát, vetőmagot - mindazt, ami a gazdálkodáshoz minimálisan szükséges. A csatai kolóniát november 5-én a helyi Magyar Nemzeti Tanács polgárőrsége szállta meg, amely akadályokat gördített az elé, hogy a telepesek minden ingóságukat magukkal vigyék. A kolónia 18 légionárius családja közül a többség a honvédség megérkezése előtti napon az oroszkai vasútállomáson vagonírozta be maradék vagyonát, s a Telepítési Hivatal által kijelölt evakuálási helyszínre utazott. A telepen hat család maradt, de általában a távozók is hagytak valakit az elhagyott házban, hogy az a helyben maradt ingatlanra felügyeljen. A telepesek vezetője által az evakuálásról írt jelentésből arra is fény derül, hogy a szlovák hatóságok gyakorlatilag semmi segítséget nem nyújtottak az elköltözéshez. Nem voltak hajlandóak csendőröket küldeni, akik biztosították volna a telepesek probléma nélküli eltávozását, s a telepesek által összeállított vagyoni jegyzékek hitelességét sem voltak hajlandóak igazolni.498 A bécsi döntés értelmében a magyar honvédség alakulatai 1938. november 5-10-e között vették birtokukba az átcsatolásra kijelölt területeket. A visszacsatolás folyamata a területátadásról kötött forgatókönyv szerint nagyobb problémák nélkül ment végbe. A honvédség pompázatos díszletek között való bevonulását követően megkezdődött a visszacsatolt területeknek az anyaországba való beillesztése. Ennek első szakaszában a visszacsatolt területeken katonai közigazgatást vezettek be, amelyet december 22-én váltott fel a polgári közigazgatás, s ekkor került sor a visszatért területek visszaillesztésére a magyarországi megyerendszer keretei közé is. Mivel az első bécsi döntés során alapvetően az etnikai elvek érvényesültek, a magyar nyelvterületen fekvő kolóniák döntő többsége Magyarországhoz került. Vitára csupán a nyelvhatáron fekvő néhány telep hovatartozása adhatott okot. Ezek esetében a gondot a delimitációs tárgyalások során a magyar küldöttség által szorgalmazott kataszteri elv alkalmazása jelentette. A magyar fél ugyanis csak az 1918 előtti községeket ismerte el, így az ezek határából kihasított telepeket automatikusan az anyaközség kataszterébe sorolta. Ez azonban azzal járt volna, hogyjónéhány kolónia annak ellenére is 496 Vö. Deák, Ladislav: i. m. III. 39. sz. dokumentum, 69. p., 40. dokumentum, 71. p. 497 SNA, f. MH, k. 950, Č. 8701/1938. Evakuácia kolonistov zo Slovenska. 498 Uo.
