Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
194 Telepesek a történelem viharában Noha az evakuálási terv szélsőséges esetben az összes kolonista elköltözését is lehetővé tette volna, a hatóságok csupán az állami telepesek egy részének - a határvédelemben és nemzetvédő szervezetekben magukat exponált kolonistáknak - az elköltözésével számoltak. A többieket, különösen a magánkolonistákat, maradásra szerették volna bírni.484 Ezt a szándékot tükrözi a Tartományi Hivatal elnöke által a dél-szlovákiai járási hivatalokba küldött körlevél is, amelyben arra kéri azokat, hogy hassanak oda, hogy a telepesek a helyükön maradjanak. A körlevél arra is felszólítja a járási hivatalokat, hogy végezzenek felmérést, hány telepes elköltözésével lehet számolni, s hány vasúti kocsit igényelnek ehhez.485 Mindezek szellemében a következő napokban, majd pedig a bécsi döntés kihirdetését követően mind Pozsony, mind a helyi szervek több ízben is maradásra szólították fel a telepeseket, ami mögött részben az a szándék is meghúzódott, hogy a magyar féllel majdan a telepesekkel kapcsolatban folytatódó tárgyalásokon minél jobb pozíciói legyenek Szlovákiának. Ezért a telepesek figyelmét felhívták arra, hogy optálásra a visszacsatolás után is lesz lehetőség, s ez lehetővé tenné, hogy a telepesek kártérítést kapjanak ingóságaikért. Ha azonban önként és még a magyar csapatok bevonulása előtt távoznak, elhagyott vagyonukért nem kapnak kárpótlást. Mivel a volt légionáriusok határvédő szerepe mindenki számára nyilvánvaló volt, az ő evakuálásuk különösképp sürgetőnek tűnt. Ennek megszervezését a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája vállalta fel, amely már október 14-én a vezérkar segítségét kérte: el szerette volna érni, hogy az Államvédelmi Őrség kötelékeiben határőrszolgálatot teljesítő légionárius telepesek családjuk elköltöztetése idejére felmentést kapjanak a szolgálat alól, valamint azt, hogy a szállításhoz szükséges járműveket a területileg illetékes katonai parancsnokságok bocsássák a telepesek rendelkezésére.486 A feszült kül- és belpolitikai helyzetben azonban a hadsereg vezetői nem akartak olyan lépéseket tenni, amely bármilyen szempontból is gyengítette volna a határvédelmet, így a CSLI kéréseinek nem tudtak eleget tenni, szükséges szállítóeszközöket pedig a Belügyminisztériumtól kívántak szerezni. Az események azonban ekkor már kezdtek kicsúszni Pozsony, illetve Prága ellenőrzése alól, s ebben a prágai központi kormányzat és a pozsonyi autonóm kormány közötti tisztázatlan kompetenciák és a közöttük lévő ellentétek is szerepet játszottak. Miután a telepesek is észlelték, hogy - noha a határokról még nem született döntés - megkezdődött a magyarok által lakott területeken lévő hivatalok, hivatali személyzet és a stratégiai fontosságú üzemek evakuálása, ők is csomagolni kezdtek. Ehhez azonban a hatóságoktól - akik maradásra akarták őket bírni - csak minimális segítséget kaptak. Tanácstalanságukat és kiszolgáltatottságukat pedig növelte, hogy szorult helyzetükkel ügyeskedők próbálták visszaélni. Sárrétpusztán például már október 21-én megjelent egy idegen, aki arra biztatta a telepeseket, hogy minél előbb adják el ingatlanjaikat és ingóságaikat is. Másnap pedig egy teherautó érkezett a községbe, amely vágóállatokat vásárolt fel a telepesektől - feltehetően a szokásos árnál jóval olcsóbban.487 484 SNA,f. MH, k. 950. č. 14/38 taj. Evakuácia kolonistov z územia, ktoré bude prípadne odstúpené Maďarsku. 485 ŠOA Rožňava, f. OÚ Rožňava, k. 48, č. 2994/1938 prez.; SNA, f. MH, k. 3, č. 122/1938. Evakuácia územia s obyvatelstvom maďarskej národnosti. Umiestnenie kolonistov. 486 VHA Praha, f. Hlavný štáb, k. 283, č. 193, Evakuace movitého majetku Ieg. kolonii na Slovensku. 487 SNA, f. PR Bratislava, k. 596, č. 20802/1938 prez. Kolonisti - odpredaj majetku.
