Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
184 A telepítések végső mérlege versailles-i határrendezés visszásságai miatt jelentős nemzeti kisebbségekkel bíró Csehszlovákiát egy Prága elképzelése szerinti „csehszlovák” nemzetállammá kívánta átalakítani. A nemzetállami politika eszköztára különböző volt. A forradalmi nemzeti diktatúra időszakában inkább a direktebb, míg az 1920-as alkotmány elfogadása után a közvetettebb módszerek jellemezték. A földbirtokreform és a telepítések által a csehszlovák kormányzat a nacionalizmusok már ismert és máshol is alkalmazott eszköztárához nyúlt. A valós szociális és gazdasági igények mentén végrehajtott földbirtokreformot a cseh-szlovák etnikum gazdasági és ezáltal politikai és társadalmi hatalmának megszilárdítására is fel kívánta használni. Hogy ez a szándéka a szudétanémetekkel szemben milyen mértékben valósult meg, vitatott. A szlovákiai magyarság gazdasági és társadalmi bázisa viszont jelentősen meggyengült a földreform következtében. A földreform részeként végrehajtott telepítések a nemzetállami célkitűzések eszköztárának direktebb formái közé tartoztak. Amikor tehát Milan Hodža az elmagyarosodott területek (sic!) visszaszlovákosításáról, Jan Voženílek pedig Szlovákia déli határainak biztosításáról beszélt, a telepítések lényegét fejezték ki meglepő őszinteséggel. A telepítések megtervezésében és végrehajtásában elsősorban olyan nemzetállami szándékok fedezhetők fel, amelyek alapvetően három célkitűzést követtek: 1. A hatalomváltás időszakában még homogénen magyarok által lakott Dél-Szlovákia etnikai arculatának megváltoztatását, a térség fokozatos elszlovákosítását. 2. Az államhatárok biztonságának az ide letelepített államhű népesség általi megerősítését. 3. A termőföld nacionalizálása által a gazdasági és ezáltal a politikai hatalom megszerzését. A földreform végrehajtása közben lezajlott telepítések összességében tehát azt a csehszlovák törekvést szolgálták, hogy a dél-szlovákiai térség etnikai összetételének megváltoztatásával olyan mértékben átformálják az itteni viszonyokat, hogy ezáltal is legalizálják a trianoni államhatárt. Hogy ezek a célkitűzések mennyiben valósultak meg, annak eldöntése további elemzéseket igényel. Bár a telepítések szándékai világosnak tűnnek, a csehszlovák demokrácia és az anyagi lehetőségek szabta korlátok behatárolták az akció sikerét. Azoknak, akik a telepítések etnikai hatásának gyors eredményeit remélték, csalódniuk kellett. A telepítések végső, számszerű eredményei meg sem közelítették a Daxner és mások által megálmodott méreteket, a világgazdasági válság pedig nem csupán a szervezett kolonizáció befejezését eredményezte, de a már meglévő telepes gazdaságokat is egzisztenciális válságba sodorta. A kolóniák pedig sem gazdasági, sem nemzeti szempontból nem bizonyultak olyan expanzívnak, mint ahogyan azt egyesek elvárták volna. A telepesek jelentős része ugyanis elsősorban gazdálkodni akart és biztos megélhetést teremteni családja számára, ami felülírta a mások által számukra megálmodott nemzeti váteszszerepet. Ezt támasztják alá a galántai járási hivatal vezetőjének Nádszeg mellé települt nazarénus szektához tartozó jugoszláviai telepesekkel kapcsolatban 1929-ben elhangzott szavai is: „Noha az állammal szemben, amely olcsó birtokhoz és jómódhoz segítette őket, szent kötelességük lenne azokat az állami kezdeményezéseket vagy ün- 458 458 Bukovszky László et. al.: Nádszeg - múlt és jelen. Komárom, Magyar Vasárnap Kiadó, 2000, 76. p.
