Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
A kolonizáció területi megoszlása... 181 Az Ipoly vonzáskörzetébe tartozó telepítések esetében viszonylag kevés tervszerűség fedezhető fel. Az egyetlen állami telep (Ágota) mellett 21 magánkolónia (Bodorpuszta, Hébecpuszta, Kovácsmajor, Barossmajor, Winklerpuszta, Kistompa, Szakállasmajor, Felsőszemeréd, Szkornyapuszta, Pezernyepuszta, Lontó, Ivánkamajor, Szalatnya, Kelenye, Lukanénye, Gyürki, Pálháza, Szelény, Hontrákóc, Hontnémeti, Rovne) alkotta csoportba általában kis létszámú, szórványjellegű telepek tartoztak. A Korponához közeli három kolónia (Hontnémeti, Hontrákóc, Rovne) pedig a többi kolóniától északra, szlovák nyelvterületen létesült (a térképre nem kerültek rá - S. A). A térségbe összesen 177 telepes család érkezett, akik összesen mintegy 2500 ha termőföldet vásároltak meg. 8. A nógrádi telepítési tömb A felső-csallóközi és a Vág menti kolóniacsoport után a harmadik legerősebb telepítési csoportot a Nógrád megyei telepítések jelentették, amelyekbe többnyire közepes nagyságú kolóniák tartoztak. A Losonc és Fülek, valamint a magyar államhatár közötti térségben összesen négy állami (Losonc, Szoliszkópuszta, Bozita, Tőrincs) és tizennégy magánkolónia (Csalányos, Alsósztregová, Rózsaszállás, Parlagpuszta, Tótkelecsény, Csomorpuszta, Vilke, Fülek, Telkipuszta, Kisromhánypuszta, Sátorospuszta, Bükkrétpuszta, Ragyolc, Csőrepuszta) létesült, összesen 5700 hektár területtel és 384 letelepült családdal. A többnyire közvetlenül az államhatár melletti telepítések az akkor még magyar jellegű Losoncot igyekeztek elszigetelni az anyaországtól, és megbontották a város alatti homogén magyar településterületet. A Kékkői járás vegyes lakosságú vidékein megvalósult telepítések pedig a nyelvhatár fellazítását szolgálták. A Fülek melleti Bozitapusztán létrehozott légionárius telep feladata a Zólyom és Kassa közötti déli vasútvonal védelme volt.
