Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
170 A telepítések végső mérlege 8.2. Gazdasági vagy etnikai motívumok - néhány szó a telepítések OKAIRÓL A telepítések eredményei mellett érdemes megvizsgálni azok indokait, illetve azt, menynyire tekinthetők megalapozottak azok a vélemények, amely szerint a kolonizációt gazdasági és szociális okok váltották ki. A szlovák szakirodalom a telepítések etnikai célkitűzéseinek csupán minimális, vagy még annyi figyelmet sem szentelve, leginkább gazdasági, szociális és politikai okokkal indokolja folyamatot. Éva Vrabcová szerint „az első földreform és a kolonizáció is elsősorban gazdasági és szociális célkitűzéseket követett... Szlovákia és Kárpátalja kolonizációjával sikerült elérni a mezőgazdasági lakosság arányosabb területi elosztását, és azt, hogy egyes területeken megnövekedjen a meglehetősen alacsony népsűrűség. A kolonizációnak azonban nem csupán gazdasági, szociális és népesedési célkitűzései voltak, hanem politikai motívumai is. Az a módszer, ahogyan a telepítések lezajlottak, az Agrárpárt politikájának győzelmét és vidéki pozícióinak megerősödését eredményezte a fiatal köztársaságban.”445 De hasonló megállapításra jutott Pavol Martuliak is, sőt a telepítések célkitűzését mindketten szinte szó szerinti egybehangzással a „Duna menti és a kelet-szlovákiai alföld, illetve a dél-szlovákiai völgyek félreeső, gyéren lakott térségeinek, nem ritkán a termékeny nagybirtokok elmocsarasodott és erdővel benőtt részeinek"446 447 a benépesítésében nevezik meg. Ezzel tulajdonképpen azt az okfejtést folytatják, amellyel már az 1920-as években Jan Voženíleknél is találkozhattunk, s amely szerint a kolonizációt elsősorban az északi szlovák vidékek és a déli magyar területek közötti eltérő népesedési és agrárviszonyok tették szükségessé. A földhivatal második elnöke szerint ugyanis „a szlovák vidékeken meglehetősen alacsony a lefoglalásra került föld nagysága, amely amúgy is rosszabb minőségű, mint a déli sík vidékeken. Emellett az északi területek nagyon sűrűn lakottak, óriási számú földnélküli és kisparaszt él itt. A szlovák közép- és gazdagparasztság száma elenyésző. [...] Ezzel szemben a magyar vidékek területek ritkán lakottak, a lefoglalt mezőgazdasági földből még fölösleg is van, a helyi lakosság - a magyarok - pedig többnyire egzisztenciális szempontból jól bebiztosított kis, közép- és gazdagparasztok. A szlovák régióval összehasonlítva ki lehet jelenteni, hogy a déli területeken gyakorlatilag nincs magyar agrárproletariátus.”w A Voženílek által megfogalmazott és a szlovák szakirodalom által máig hangoztatott indokok ugyan meggyőzőnek tűnnek, ám ha gondosabban megvizsgáljuk a Trianon előtti magyar agrárstruktúrát, azt kell megállapítanunk, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Ennek egyik legszembeötlőbb bizonyítékát épp a Szlovákia déli és északi területei népsűrűségének összehasonlítása adja, hiszen az 1910-es népszámlálás adatai szerint az Árvában kimutatott 39,0, a Trencsén megyei 69,6 és a turóci 49,6 főnyi egy négyzetkilométerre jutó lakossal szemben Nógrád megye 63,3, Komárom 71,2, Pozsony megye pedig 84,3 km2/fő népsűrűséggel rendelkezett. A népsűrűség adataitól is 445 Vrabcová: i. m. 69. p. 446 Martuliak: i. m. 81. p.; vö. Vrabcová: i. m. 58. p. 447 Voženílek: Studie. I. m. 145. p.
