Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
7. A telepítések a politika kereszttűzében
A magyar pártok és a telepítések 157 lános bírálatát tartalmazta, második fele pedig a konkrét német sérelmeket sorolta fel. A szöveg megfogalmazása szerint a földreform a „német területek erőszakos elnemzetlenítését” szolgálja, amelyet az interpellálok barbár cselekedetnek, a cseh nemzeti sovinizmus megtestesülésének minősítettek. Míg a német képviselők már az első parlamenti ciklusban is számtalan interpellációt intéztek a földreform és a telepítések ügyében a kormányhoz, addig magyar politika jóval kevesebb aktivitást mutatott fel ezen a téren. A telepítések veszélyére először a vidék problémáira amúgy is jobban figyelő Kisgazdapárt hívta fel a figyelmet, hiszen a párt hivatalos fórumának számító Barázda című lapban már 1920 őszén - tehát a telepítések előkészítésének fázisában - megjelent az a jelszó, amely végigkísérte a pártnak a témával kapcsolatos megnyilatkozásait: „Magyar lakta területeken csak magyarok részesüljenek a reform előnyeiből/”412 Amikor pedig az első telepesek Gömörben, illetve a Csallóközben megjelentek, azonnal riadót fújt a párt, és Rimaszécsen tömeggyűlést szervezett. Szintén azonnal reagált a párt a csallóközi telepítések megkezdésére, amellyel szarkasztikus hangvételű cikkben foglalkozott a Barázda, s jegyezte meg, hogy a földreform irányítói „már a színtiszta magyar Csallóközre is rávetették szemüket, hova légionáriusokat és felvidéki hegylakókat telepítenek" ,413 A Barázda különösen a telepítések első szakaszában, 1922-ben és 1923-ban foglalkozott sokat a kolonizációval, miközben a reformmal kapcsolatos írásaiban igyekezett a magyar lakosság figyelmét felhívni arra, hogyan kapcsolódhatna be a földosztás folyamatába. A párt politikusai közül különösen két komáromi, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, és ifj. Koczor Gyula lépett fel aktívan. Az előbbi 1922. november 28-án a nemzetgyűlés költségvetési vitájában a magyar képviselők közül először szólalt fel a telepítések kapcsán. Felszólalásában bírálta azt, hogy a déli területeken végrehajtott földreform csak a telepítésekre szorítkozik, miközben a helyi magyarok nem jutnak földhöz.414 Az 1923. január 17-18-án Léván megtartott kisgazda pártnapokon ifj. Koczor Gyula szólalt fel a földreform tárgyában. Véleménye szerint a földhivatal politikáját az az elv irányítja, miszerint „a magyarnak nem jár föld, ami a kezében van, azt is el kell venni... A földreform fő célja magyar lakta vidéken telepeket létesíteni, s ezzel ezeket a vidékeket magyar jellegüktől megfosztani, vegyes vidéken pedig az ott élő magyarságot teljesen megsemmisíteni. "415 Különösen határozottan reagáltak a kisgazdák Hodža földművelésügyi miniszter 1923 decemberében a dél-csehországi České Budéjovicében elhangzott beszédére, amelyben a szlovák politikus a kolonizáció kapcsán a Duna menti területek elszlovákosításának nyílt programját hirdette meg.416 A miniszterhez címzett nyílt levelében Koczor szembeállította a kormány ígéreteit Hodža szavaival, majd hét pontba foglalta össze a magyarok követeléseit. A megfogalmazott követelések között figyelemre méltó az, hogy Koczor az ÁFH feloszlatása mellett azt kérte, hogy a földkiutalásoknál a telepítések lehetőségét megszüntetve csak a helyi igénylők kérelmeit lehessen figyelembe venni.417 412 Barázda, 1920. november 7. 413 Barázda, 1921. augusztus 7. 414 Vö. Digitálni knihovna, NS RČS, Poslanecká snémovna - stenoprotokoly, 174. ülés, 1922. nov. 28. 415 Barázda, 1923. március 4. 416 Lásd a 313. jegyzetet. 417 Barázda, 1924. március 30.
