Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
7. A telepítések a politika kereszttűzében
7. A TELEPÍTÉSEK A POLITIKA KERESZTTÜZÉBEN A két világháború közötti Csehszlovák Köztársaságban az állam egységét és területei sérthetetlenségét érintő kérdéseken kívül bármely témáról viszonylag nyílt vita folyhatott. Cenzúra ugyan létezett, s az ellenzéki lapok egy-egy számát olykor be is vonták, illetve a kifogásolt részeket kivették, és helyét üresen hagyták, de a képviselők parlamenti felszólalásait megkötések nélkül közölhették a lapok. A parlamentben, ahol a nemzetiségi képviselők anyanyelvükön mondták el beszédeiket, egymást nem kímélő viták folytak a kormánypártok és az ellenzék között. Ezek a viták a prága központú csehszlovák politikai szemléletet tükrözve a kommunisták által folyamatosan életben tartott szociális kérdések mellett leginkább a cseh-német, illetve a szlovák-cseh viszonyról szóltak. A cseh politika szempontjából marginális kérdésként kezelt telepítések viszont ritkán kerültek elő, s ha igen, akkor is inkább csak a német vagy a magyra kisebbség sérelmeként. Az ilyen vitákban a cseh és szlovák pártok egyértelműen felsorakoztak a telepítési politika mögé, a kisebbségek képpviselői (néhány aktivista kivételével) viszont határozottan elutasították a kolonizációt. 7.1. A TELEPÍTÉSEK BÍRÁLATA A SZLOVÁK POLITIKA RÉSZÉRŐL A telepítések kérdése azonban nemcsak az államalkotó nemzet és a kisebbségek között okozott konfliktust, hanem felszínre hozta a cseh centralizmus és a szlovák autonómia közötti törésvonalat is. A telepítések terveinek kidolgozását és a kolonizáció végrehajtását kezében tartó ÁFH-ban és alárendelt intézményeiben kezdettől fogva a csehszlovakista orientációjú Agrárpárt befolyása volt a meghatározó. Noha a párton belüli szlovák érdekcsoport, amelyet Hodža vezetett, szerette volna a földhivatal szlovákiai szerveinek a kompetenciáját bővíteni, s a döntések egy részét Pozsonyban meghozni, a földreform irányítása és végrehajtása végig Prága elképzelései szerint történt. Ebben a Telepítési Hivatal létrehozása sem okozott lényegi változást, hiszen a pozsonyi hivatalban csupán a végrehajtás szálai futottak össze, a lényegi döntéseket továbbra is Prágában hozták. Az ÁFH centralista felépítésének és a kolonizáció végrehajtásának legélesebb bírálója az autonomista Hlinka Szlovák Néppártja volt, amely a földreform és a kolonizáció elleni kifogásait szervesen beépítette a prágai központú csehszlovakizmus elleni küzdelmébe. A Hlinka-párt a földreformmal és a kolonizációval kapcsolatos véleményét már 1921 elején, a terncsénteplici körzeti földhivatal mellett működő tanácsadó testület összehívása kapcsán megfogalmazta. A párt által kiadott határozatban a reform igazságos és pártsemleges végrehajtását szorgalmazták, miközben hangsúlyozták, hogy a szlovák földnek szlovák kézbe kell kerülnie. Noha a telepítések az említett határozat megfogalmazása idején jóformán még el sem kezdődtek, a Néppárt már ekkor élesen
