Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Előszó - 1. A téma szakirodalma és forrásai
14 A téma szakirodalma és forrásai zi. A ritka kivételek egyikeként szemléletével és minőségével is kiemelkedik közülük a reformmal polemizáló kevés dolgozatok egyike, a cseh Josef Pekár Omyly a nebezpečí pozemkové reformy [A földreform tévedései és veszélyei] című könyvecskéje.24 A földbirtokreform végrehajtásának első szakaszában kiadott dolgozatában a neves történész azzal a cseh szakirodalomban és közvéleményben meghonosodott nézettel száll szembe, miszerint a földreform a fehérhegyi csatáért és az azt követő germanizációért való történelmi igazságtétel eszköze. A szerző tárgyilagos módon bizonyítja be, hogy a fehérhegyi csata után elkobzott birtokok nagy részét a közhiedelemmel ellentétben cseh nemesek kapták meg, s így a reform vesztesei is elsősorban ők lesznek. Könyvében Pékár élesen bírálja a földhivatalt, főleg annak „példa nélküli hatalmát", a reformot pedig „rejtett konfiskációnak" nevezi. A földreform gazdasági hatását negatívan ítéli meg, amely szerinte a várható nemzetpolitikai hozadékokat is semlegesíteni fogja. A korabeli cseh történeti irodalomban sajátos helyet foglal el Ferdinand Peroutka grandiózus munkája, a Budování státu [Az állam építése].25 Peroutka, aki a harmincas években írt munkájában a Csehszlovákia megalapításáról és az első köztársaság időszakáról szóló szakirodalom alapművét alkotta meg, sajátos szemszögből nézi a földreformot. Egyrészt a cseh történetírásban szokatlan nyíltsággal leplezi le annak nemzeti céltudatosságát, főleg németellenes élét, másrészt viszont a győztes pozíciójából szemlélve a reform ekképpen való végrehajtását a nemzeti forradalom jogos és természetes elemének minősíti: „A földreform végrehajtásának sajátos vonása volt az, hogy a cseh vagy szlovák jelentkező sokkal könnyebben juthatott földhöz, mint a német. [...] Azok a megfigyelők, akik a történelmet nem ismerték, úgy vélhették, hogy a csehszlovák földreform által súlyos sérelem éri a német lakosságot. Ha azonban a reformot az előző század folyamatába illesztjük, s az egyoldalú lépésekre adott egyoldalú reakcióként értékeljük, akkor inkább az igazságot helyreállító lépésnek látjuk..."26 Bár a nemzetek közötti reváns helyeslésében nem tudunk egyetérteni a szerzővel, Peroutka művét mégis olyan munkaként kell számon tartanunk, amelyet a földreform értékelése során sem lehet megkerülni. A földreform a kezdetektől fogva a csehországi német propaganda célkeresztjébe került, amely a priori negatív álláspontra helyezkedett azzal kapcsolatban. A földreformmal szembeforduló és azzal polemizáló német nyelvű irodalom szakmailag legmegalapozottabb alkotásai Camillo Worliczek munkái,27 aki több könyvben is támadta a földreform nemzeti szempontú végrehajtását, s tárta fel a csehszlovák politikai pártok szerepét a reform során. A Die Tschechoslowakische Bodenreform [A csehszlovák földreform] című munkájában rámutat arra, hogy a földreform törvényeit a csehországi németek közreműködése nélkül hozták meg, miközben éles kritika alá veszi a németeket és magyarokat hátrányba hozó kiutalási törvényt is. Worliczek a földreform egyedüli következményének a német és magyar földtulajdon cseh és szlovák kézbe való átjátszását tartja. 24 Pékár, Josef: Omyly a nebezpečí pozemkové reformy. Praha, Vesmír, 1923. 25 Peroutka, Ferdinand: Budování státu. Ml; III—IV. Praha, Academia, 2003. 26 Uo. I. 550-551. p. 27 Worliczek, Camillo: Grundlagen, Grundgedanken und Kritik der tschechoslowakischen Bodenreform. Reichenberg, Gebrüder Stiepel, 1925; uö: Die Ttschechoslowakische Bodenreform. Tübingen, Fl. Laupp, 1926.
