Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
142 Gazdálkodás és élet a kolóniákon Jelentős állami támogatást kapott a telepes gazdaságokon folyó gyümölcstermesztés is. A Morvaországból és a Délvidékről érkező telepesek amúgy is meglepődve tapasztalták, hogy a csallóközi lakosság alig foglalkozik gyümölcstermesztéssel. A telepesek viszont - köszönhetően részben az állam részéről kapott nagyvonalú támogatásnak - otthonról hozott tapasztalataiknak köszönhetően azonnal nemesített gyümölcsfákat telepítettek: cseresznyét, meggyet, sárgabarackot, diót stb. A megtermelt gyümölcsöt részben piacra vitték, részben a pozsonyi élelmiszerfeldolgozó üzemekbe adták el. A legjobban gazdálkodó rétegnek a morvaországi, otthonról az intenzív gazdálkodás gyakorlatát magával hozó telepesek bizonyultak, akik megfelelő anyagi háttérrel is rendelkeztek. Ők a gyümölcstermesztésben vagy például a tenyészállatok tartásában a helyi magyar lakosság számára is követendő példát mutattak, s ezzel elismerést is vívtak ki maguknak. Szintén új elemekkel gazdagították a régió mezőgazdaságát a Délvidékről érkező reemigránsok, akik az Érsekújvár és Nyitra közötti térségben kendertermesztéssel és - feldolgozással kezdtek foglalkozni. A Bácska térségéből származó és a Józsefmajorban, Erzsébetmajorban, illetve Štefánikovo kolónián letelepedő családok pedig az első között voltak, akik Dél-Szlovákiában komlót termesztettek.370 Igyekezetüket azonban nem mindig követte siker. Az Erzsébetmajorban élő telepesek által alapított komlóföldeket, noha azokon kitűnő minőségű komló termett, hamarosan fel kellett számolni, mivel a telepesek nem tudták értékesíteni a megtermelt komlót. Ennek azonban korántsem ők voltak az okai, hanem sokai inkább a csehországi konkurencia. 6.4. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A TELEPÍTÉSEKRE Annak ellenére, hogy a húszas évek második fele a telepítések virágkorának tekinthető, már ekkor észlelhetőek voltak azok a válságjelek, amelyek teljes valóságukban csupán a nagy világgazdasági válság idején mutatkoztak meg, s amelyek a korábbi szándékokkal ellentétben idejekorán szükségessé tették a telepítési akció befejezését. A telepes gazdaságokat sújtó gazdasági problémák jórészt azonosak voltak a térség mezőgazdasági lakosságának egészét sújtó gondokkal, noha a helyi magyarföldműveseknek sokkal kevesebb lehetőségük volt arra, hogy állami segítségek kapjanak problémáikra, mint a telepeseknek. Az alábbiakban azonban inkább csak a telepes gazdaságokat sújtó speciális gondokkal kívánunk foglalkozni. Komolyabb gondok először a magántelepesek között jelentkeztek, akik között nem mindenki vetette magát alá az oszthatatlan parasztbirtokokra vonatkozó megkötéseknek, s így kevesebb támogatáshoz jutott. Ezért részükben már a húszas évek közepétől felmerült az igény, hogy ők is kapják meg a hivatalos telepesek státusát, s így ugyanazokra a támogatásokra formálhassanak igényt, mint az ÁFH által alapított kolóniák lakói. Az ÁFH ezeket a kérelmeket igyekezett alaposan kivizsgálni, s ha a telepes megfelelt a követelményeknek, akkor eleget is tett a kérelemnek. A telepeseknek azonban viszonzásul alá kellett magukat vetniük a telepes birtokokra érvényes tulajdonjogi korlátozásoknak. A telepeseknek kijáró státus megszerzése nem volt könnyen járható út. A Telepítési Hivatalban és a telepítéseket ellenőrző egyéb szervezetekben is folyamatos vita folyt ar370 Jančovič: i. m. 104. p.
