Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
A kolonizáció gazdasági-pénzügyi háttere 137 átlagosan 35-40%-át a telepes készpénzben tudta fedezni, 60-65%-át viszont az állam által nyújtott hitelekből állta.359 Nem csoda tehát, hogy mivel a telepítésre jelentkezők döntő többsége jelentősebb tőkével nem rendelkezett, a kolonizáció sikerének egyik záloga a megfelelő hitellehetőségek és egyéb támogatások rendszerének a kialakítása volt. A földreform érintettjeinek, így a telepeseknek nyújtandó hitellehetőségek törvényi hátterét az ún. hiteltörvény 1920. márciusi elfogadása által teremtették meg. A hiteltörvény 18. paragrafusának értelmében a kolonizáció támogatására az ÁFH mellett létrehozták a Belső Kolonizáció Általános Alapját (BKÁA), amelynek alaptőkéjét az állam általi egyszeri 20 millió Kč értékű dotáció adta, állandó jövedelmeit pedig a földreform végrehajtása során kivetett különféle illetékek képezték. A BKÁA mellett a kolonizáció finanszírozását az ÁFH mellett létrehozott Csehszlovák Légionáriusok Alapja és a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája (CSLI) biztosította, ezek azonban csak a légionáriusok letelepedéséhez nyújtottak segítséget. A fenti alapokból a telepesek állam által garantált hosszú lejáratú, alacsony kamattal terhelt hitelekhez juthattak, mégpedig az alábbi célokra: a) telepes birtok létrehozásához: a föld vételárának 90%-áig, a kiutalt birtokokon lévő épületek megvásárlásához, felújításához vagy új épületek építéséhez pedig annak 50%-áig; b) telepes birtok üzemeltetéséhez: a gazdálkodáshoz szükséges termelőeszközök, az igás- és tenyészállatok, vetőmag, trágya stb. beszerzéséhez; c) lakó- és gazdasági épületek felépítéséhez, ill. helyrehozásához: ez a segítség csupán a telepesek által létrehozott közhasznú építési szövetkezeteknek járt, amelyből Szlovákiában hat működött.360 A telepesek leginkább új otthonaik felépítéséhez igényelték a hiteleket, amelyek új épületek építésére, illetre a már meglévő épületek átalakítására egyaránt felhasználhatók voltak. Az ÁFH kimutatásai szerint a kolonisták négyötöde volt kénytelen új lakóházat építeni magának, a maradék a kiutalt birtokon található épületeket alakította át. Hogy az építési költségeket szolgáló hitelekhez könnyebben hozzájussanak, Szlovákiában hat általánosan közhasznú építési szövetkezetei hoztak létre. Ezek közül az egyik legjelentősebb az Obecné prospešné kolonizačné a stavebné družstvo [Általánosan Közhasznú Kolonizációs és Építési Szövetkezet] volt, amelyet 1923. május 12-én az ÁFH trencséni körzeti hivatala mellett hoztak létre.361 Hitelekhez juthattak még a telepesek a gyümölcsfák kiültetéséhez, a termőföld meliorációjához is. A későbbi években az ÁFH a birtokvásárláshoz és a házépítéshez nyújtott hitelt egyetlen jelzáloghitellé vonta össze, amelyet 33 évig kellett 66 részletben törleszteni. A telepeseknek nyújtott anyagi segítség mértékéről az ÁFH által nyilvánosságra hozott adatok árulkodnak.362 Ezek szerint 1929 végéig Szlovákiában és Kárpátalján a földhivatal mintegy 162 millió csehszlovák koronát fordított a telepítésekre, elsősorban a telepeseknek nyújtott hitelek formájában. Ebből az összegből 90 milliót a telepes birto359 Málek, Josef, et. al.: Kolonisace v čsl. Pozemkové reformé. Pozemková reforma, XVI. 54. p. 360 Málek: i. m. 8. p. 361 Leková, Andrea: Úverovanie kolonistov na Slovensku z obdobia prvej pozemkovej reformy v rokoch 1922-1948. Historický zborník, 16. 2006, 1-2. sz. 45-55. p. 362 Voženílek: Predbežné výsledky... I. m. 64. p.
