Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
5. Az állami telepítések aranykora
114 Az állami telepítések aranykora 1. a telepes birtokok kiutalása; 2. a nagybirtokok alkalmazottjairól való gondoskodás; 3. a kiutalások telekkönyvezése; 4. a telepes birtokok fölötti gazdasági felügyelet; 5. a földadóval kapcsolatos problémák; 6. a telepesek pénzügyi támogatása; 7. a telepesek építkezésekkel kapcsolatos gondjainak megoldása; 8. a kolóniák önállósodása; 9. az iskolák, könyvtárak, a művelődés a kolóniákon; 10. ellenőrző tevékenység. A TH megszervezésével egy időben két annak alárendelt Telepítési Biztosi Hivatalt is létrehoztak Dél-Szlovákiában. A Léván és Királyhelmecen megszervezett hivatalok azonban nem váltak be, s néhány hetes működés után feloszlatták őket.325 A telepítések első szakaszának tapasztalatai, elsősorban a kolonisták rossz gazdasági helyzetének tudatosítása több más változást is szükségessé tett. Alapelvként fogalmazták meg például azt, hogy a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyeznek majd az állami telepítésekre, míg a magánkolonizációt (amelynek az ÁFH részéről történő támogatási lehetőségei behatároltak voltak) igyekeznek visszafogni. Ezt a szándékot elsősorban a Telepítési Hivatal által nyújtandó építési és jelzáloghitelek nyújtásával próbálták alátámasztani. Nagyobb figyelmet kívántak fordítani a kolóniák gazdasági ellenőrzésére is, s ezért megerősítették a kolóniák már 1923-ban létrehozott a gazdasági felügyeletét biztosító ügyosztályt. A szervezeti változások nem csupán a telepítések felgyorsítását, illetve a telepesek gazdasági megsegítését voltak hivatottak szolgálni, hanem általuk kívánták elősegíteni a kolonizálandó terület nagságának és a kolonisták számának növelését is. A fellelhető források ugyanis azt támasztják alá, hogy a kolonizáció nagyságát illetően az első szakasz eredményeit jóval túllépő elképzelések fogalmazódtak meg. Az ÁFH közlönyében megjelentetett információk szerint a Telepítési Hivatal az addig kolonizált 36 ezer kataszteri holdon (kb. 20 ezer ha) felül még további 120 ezer kát. holdra (kb. 70 ezer ha) kívánt kolonistákat telepíteni.326 Bár a letelepítendő családok számát a közlöny nem tüntette fel, az első szakaszban kiosztott telepes birtokok átlagos 12 hektárját alapul véve ez a terület több mint újabb 5 ezer telepes család letelepítéséhez lett volna elegendő. Noha ezek a számok a telepítések végeredmények ismeretében talán eltúlzottnak tűnnek, szándékok kétségkívül léteztek. Ezt támasztja alá a Telepítési Hivatal által 1926-ra beterjesztett telepítési terve is, amelyben az 1926-os évre összesen 38 kolónia telepítési munkálatait irányozták elő.327 Ez 31 új kolónia alapjainak lerakását és 7 már létező kolónia kiegészítését jelentette volna. A tervezet szerint csupán ebben az évben valamivel több mint 900 család letelepítésével számoltak. Utólag már megállapít325 Apró, de nem tanulság nélküli adalék, hogy a telepítési hivatal iratanyagában fellelt kimutatás szerint a hivatal 25 felsorolt alkalmazottjából kb. a fele tudott németül, magyarul viszont egy sem. Ez nemcsak a magyarok mellőzését bizonyítja, de feltételezi azt, hogy a hivatal alkalmazottainak többsége a cseh országrészekből jött. SNA, f. KR, k. 30. 326 Pozemková reforma, 7, 1926. 7-8. sz. 327 SNA, f. KR, k. 34, Kolonisaőní program pro rok 1926.
