Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
110 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) Az egyre szaporodó panaszokkal párhuzamosan a hivatalos szervek érdeklődése is megélénkült a kolonizáció iránt. Ez részben annak is köszönhető, hogy az 1922 októberében újraalakított kormányban a szlovák Milan Hodža kapta a mezőgazdasági tárcát. Hodža nagy érdeklődést tanúsított a telepítések iránt, s miniszterként is mindent megtett annak sikeréért. Az 1923 decemberében České Budéjovicében elhangzott beszéde nem is hagyott kétséget afelől, hogy a telepítéseket nemzeti prioritásnak tartotta: „Arra kell törekednünk - mondta a szlovák politikus -, hogy a Dunát gazdasági és kulturális politikánk minden erejével köztársaságunk szerves részévé változtassuk. Szlovákiában a Duna mentén van a legtöbb nagybirtok. [...] Szlovákia ezen övezetébe már jóval a háború előtt, sőt már évszázadok óta behatolt a magyar kultúra és a folyamatos magyarosítás. Amikor tehát mi ezeket a nagybirtokokat betelepítjük saját embereinkkel, akkor nem csinálunk semmi egyebet, mint visszahódítjuk azt a földet, amelyről erőszakkal ki voltunk szorítva, s ezért cselekedeteink jogosságának teljes tudatában tovább fogjuk ezt az erőfeszítésünket folytatni. "313 Hodžának köszönhető az a 1 miiló 200 ezer koronát kitevő összeg is, amelyet a Mezőgazdasági Minisztérium saját költségvetéséből a telepesek támogatására elkülönített, s amelyet a Szlovák Mezőgazdasági Tanácsnak (SZMT) kiutaltak. Arra a tényre, hogy ezt az összeget nem az ÁFH kapta, már N. Krajčovičová is felhívta a figyelmet.313 314 Ennek okát minden bizonnyal a Hodžának a földhivatallal kapcsolatos ellenérzéseiben kell keresnünk. A szlovák politikus ugyanis a kezdetektől fogva bírálta az ÁFH következetlen és nem elég hatékony működését, valamint a szervezet túlságosan centralizált szervezeti felépítését, mert az szerinte akadályozta, hogy a reform során a szlovák érdekeket is figyelembe vegyék. Hodža és más szlovák politikusok a trencsénteplici körzeti földhivatal és a mellette létrehozott tanácsadó testület működésével is fölöttébb elégedetlenek voltak. Hodža tevékenysége alapján az feltételezhető, s ezt Blaho idézett felszólalása is alátámasztani látszik, hogy a szlovák politika befolyásos körei a prágai irányítás alatt lévő körzeti földhivatalok helyett olyan hivatalokra akarták átruházni a földreform és ezen belül a kolonizáció kompetenciáit, amelyekben jobban érvényesülhetett a szlovák befolyás. Ilyennek számított a már említett Szlovák Mezőgazdasági Tanács és a Mezőgazdasági Minisztérium pozsonyi kirendeltsége is, amelyen belül egy telepítési ügyosztályt is létrehoztak a Hodža által kinevezett Jirí Brandejs vezetésével. A kirendeltség aktivitását bizonyítja az a felmérés is, amelyet 30 szlovákiai kolónián végeztek el, felmérve azok adottságait és helyzetét. Az aprólékos felmérés a klimatikus és természeti viszonyok mellett főleg a telepesek személyével foglalkozott: gazdasági helyzetükkel, társadalmi aktivitásukkal, vallási hovatartozásukkal. A szlovák szervek aktivitásának jegyében az SZMT 1923 tavaszán javaslatot terjesztett be a minisztérium és az ÁFH elé, amelyben azt kezdeményezte, hogy a telepítések hatékonyságának érdekében minden ezzel kapcsolatos kompetenciát a Szlovák Mezőgazdasági Tanácsra ruházzanak át.315 Javasolták továbbá azt, hogy a telepesek kapjanak azonnali jelzáloghiteit, és gyorsítsák fel a kolonista parasztbirtokok telekkönyvezését. A Mezőgazdasági Minisztérium pozsonyi kirendeltsége a telepeseket is igyekezett maga mögé állítani, s 1923. május 12-ére összehívta a kolonisták képviselőinek első 313 Slovenský denník, 1923. december 13. 314 Vö. Krajčovičová: Prejavy nespokojnosti... I. m. 833. p. 315 SUA Praha, SPU-VŠ 249. doboz, i. sz. 19841/23.
