Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Tartalom
Előszó 9 nélkülözhetetlen támaszaiként az MTA HTMHT ösztöndíjprogramját és a Domus Hungarica Scientiarum et Artium ösztöndíjait is kötelességem megemlíteni. Végül szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik szakmai tanácsaikkal segítették munkám megszületését. Elsősorban könyvem lektorainak, Szarka Lászlónak és Popély Árpádnak, valamint a Fórum Kisebbségkutató Intézeben szervezett szakmai vita további résztvevőinek (Vadkerty Katalinnak, Bárdi Nándornak, Gaucsík Istvánnak, Popély Gyulának és a megjegyzéseit más alkalommal közlő Roman Holecnek) akik számos hasznos észrevétellel segítették munkámat. Nem szeretnék megfeledkezni PhD- munkám témavezetőjének, Majdán Jánosnak és a Pécsi Egyetem Multidiszciplináris Doktori Iskolája vezetőjének, Ormos Máriának a segítségéről sem. Köszönet mindannyiuknak. Köszönöm Kusy Ferenc segítségét is, aki a könyv térképeinek elkészítésében játszott nélkülözhetetlen szerepet. A legfőbb köszönet azonban családom tagjait illeti, akik nem kis toleranciáról tettek tanúbizonyságot az elmúlt évek során, amikor elnézték nekem, hogy a kelleténél is többet ültem az íróasztalnál. Mostanra, mikor ennek az előszónak az utolsó sorait írom, már számos dél-szlovákiai kolóniát bejártam régi telepes házak, emlékek után kutatva. Elmentem arra a négy gömöri telepre is, amely szülőfalumtól csak néhány kilométerre található, de ahol egész gyerekkoromban egyszer sem jártam. Sőt, mire ez a könyv megjelenik, már új helyen lakom, s otthonom - az élet furcsa fintoraként - az egyik csallóközi telepen, Balázsfa-Kolónián található. A morva telepesek egykori jelenlétére azonban egy-két átépített, de alapjaiban még a kolonisták otthonaira épülő házon kívül más már nem nagyon emlékeztet. A kolóniáról - a helyiek ma is így neveziek a falunak ezt a részét - nemcsak az ide érkező morva telepesek örökösei vesztek ki, de nyelvük is. A könyvem azonban az ő történetüket is őrzi. Balázsfa-Kolónia, 2008. július