Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

114 Diploma előtt és után

Mindezt összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az interjúalanyok családjuk és környezetük biztonságos „ölelésében” simán eljutottak az érettségiig. Tizennyolc-tizenkilenc éves korukban pedig tudták, milyen úton szeretnének tovább indulni. A „mi leszek, ha nagy leszek” kérdésre pontos válasszal rendelkeztek.

2.3. Hogyan próbálta elérni a célját?

Az előző fejezetben említettem, hogy az interjúalanyok először is pályát választottak, s ahhoz keresték a megfelelő iskolát. Tudjuk, hogy végül valamennyien Magyarországon kötöttek ki, de némelyikük életének ez az iskolaválasztási szakasza már korántsem volt olyan gördülékeny, mint az előző. Ez a kijelentés persze csak az általunk értelmezhető objektív események alapján igaz, mert az interjúalanyok számára életüknek ez a kissé zűrös időszaka a viszszaemlékezés tükrében már pozitív élményként fogalmazódott meg (ez a jelenség azonban jól ismert az „elbeszélt történelem” kutatóinak körében, így tovább nem foglalkozom vele).

Miben volt ez „zűrös" időszak?

2.3.1. Iskolaválasztás

Mielőtt a magyarországi továbbtanulást választották volna:

a) A válaszadók közül kilencen hazai felsőoktatási intézménybe vagy egyidejűleg hazai és magyarországi egyetemre is jelentkeztek. Hatan közülük sikeres felvételi vizsgát is tettek. Közülük ketten el is kezdték tanulmányaikat a hazai egyetemen. Egy nem iratkozott be (Csehországban próbálkozott, oda is felvették), egyet a barátja rögtön átcsábított Magyarországra, kettőt pedig itthon és Magyarországon is felvettek, ők pedig az utóbbit választották.

Mi volt az oka annak, hogy ezek a fiatalok előbb vagy utóbb, de mindenképpen a magyarországi továbbtanulásnál kötöttek ki?- Máshova nem vették fel őket:

Az egyik interjúalany mindenképpen szeretett volna külföldön tanulni, de nem Magyarországon. Ez viszont nagyon sokba került volna, ezért hazai egyetemen próbálkozott, de nem vették fel. Később felvételizett magyarországi egyetemre, ahova felvették. Mások felvételiztek Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon is, de csak az utóbbi felvételijük volt sikeres.- A hazai egyetemen kialakult kényszerhelyzet miatt:

Egyetlen ilyen interjúalany volt.

„Minden iskolámat magyar nyelven végeztem, kivéve a nyitrai egyetemet. Ott szlovákul is tanultunk. Elvileg úgy van, hogy a magyar tagozaton belül mindent magyarul kellene tanulnunk, viszont nem volt elég magyar tanerő. Mikor elkezdtem tanulmányaimat, többségben voltak a magyar nyelvű órák, de ezt folyamatosan leépítették. [...] Látva ezt a tendenciát határoztam úgy [...], hogy én onnan elmegyek, és Magyarországon folytatom a tanulmányaimat, mert ennek itt nem láttam értelmét. ’’- Csak később szereztek tudomást róla, hogy Magyarországon is tanulhatnak:

Egy interjúalanyról van szó, aki eredetileg Pozsonyban kezdett el tanulni, majd egy év után váltott.