Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
A szlovákiai magyarok politikai identitása
104 A szlovákiai magyarok politikai identitása politikai értékorientációval nem azonosult, politikailag „semmilyenének tartotta magát. Továbbá minden negyedik megkérdezett nem tudta magát besorolni a megadott kategóriák szerint, nem tudta megmondani, melyik politikai értékrend áll hozzá a legközelebb. Feltehetőleg annyit azonban tudtak, hogy igazából egyik sem áll hozzájuk túl közel, ugyanakkor egyik sem teljesen idegen, hiszen máskülönben ők is választhatták volna a „semmilyen” értékorientációt. Mindenesetre a politikai értékrend vizsgálatának szubjektív megközelítésmódjánál is elősejlik az objektív megközelítésnél tapasztalt kétpólusos elrendeződés: vannak, akik egyértelműen besorolják magukat, és vannak, akik bizonytalanok az önbesorolást illetően. Sőt vannak, akik nemcsak bizonyos politikai értékeket utasítanak el (lásd 1. táblázat), hanem magát a politikát is elutasítják - ez pedig már egy harmadik képződmény (írásom utolsó részében röviden foglalkozom vele). Persze ne feledjük, hogy ez a szubjektív megközelítésmód önbesoroláson alapul, s ez nem mindig fedi a valós értékrendet. Nem mintha az emberek tudatosan hazudnának, inkább arról van szó, hogy bizonyos értékek, elvek közelebb állnak hozzájuk, de hogy ezek milyen értékrend részei, azt nem mindig tudják, s nem is tartják fontosnak tudni. A továbbiakban vizsgáljuk meg a kétféle önbesorolás közötti kapcsolatot. Ezt a 4. táblázat szemlélteti. 4. táblázat. Az egyes politikai értékrendeket képviselők politikai „irány” szerinti megoszlása Baloldali Közép Jobboldali Konzervatív (7,1%) 12,0%41,0% 47,0% Liberális (16,9%) 8,0%48,0% 44,0% Szocialista (6,4%) 49,0%38,0% 13,0% Nemzeti (8%) 9,0%49,0% 42,0% Semmilyen (33,6%) 4,0%81,0% 15,0% Nem tudja (24,4%) 16,0%72,0% 12,0% Megjegyzés: Kurzívval jelöltem az adott értékrendre leginkább jellemző irányúak részarányát. Meglehetősen sokszínű kép tárul elénk, tele érdekes kombinációval. Valamennyi politikai értékrend esetében megtalálhatók mind a három „irány” képviselői, a baloldaltól a középen keresztül a jobboldalig. Az első négy értékrendnél 47% és 49% között mozog a „főáramlat”: a konzervatív-jobb, a szocialista-bal, a liberális-közép és a nemzeti-közép. Ugyanakkor mind a négynél jelen van egy kisebb, de hányadát tekintve azért tetemes csoport: a konzervatív-közép, a szocialista-közép, a liberális-jobb és a nemzeti-jobb. S akkor még nem beszéltünk a legkisebb, de mégiscsak létező csoportokról: konzervatívbal, liberális-bal, szocialista-jobb, nemzeti-bal. Ugyanez érvényes azokra is, akik saját bevallásuk szerint semmilyen politikai értékrenddel nem azonosulnak, illetve nem tudják magukat besorolni. Mindkettőnél a közép dominál, de azért vannak bal- és jobboldaliak is. Az, hogy a semmilyen politikai értékrendűek 81%-a és a magukat besorolni nem tudók 72%-a egyben középutasnak tartja magát, minimum három kérdést vet fel: 1. ha valóban a közép képviselői, akkor valamilyen szinten mégiscsak be tudják sorolni magukat, s ennél fogva valamiféle politikai értékrenddel is kell rendelkezniük; 2. ha valóban egyik politikai értékrend sem a sajátjuk, s besorolni sem tudják magukat, akkor a „közép” számukra tényleg csak az arany középutat, nem pedig politikai irányt jelent; 3. az egyik értékrenddel sem azonosulás és
