Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
68 A jogfosztottság időszaka bízhatatlan személyek magánalkalmazásból való elbocsátásáról", amely szerint a munkaadó a nemzeti bizottság hozzájárulásával azonnali hatállyal megszüntetheti bármelyik „államilag megbízhatatlan” személy munka-, szolgálati vagy tanulói viszonyát. 1945. július 4. Szalatnai Rezső - a Gustáv Husák belügyi megbízottal folytatott előző napi megbeszélése alapján - a Magyar Végrehajtó Bizottság nevében írásos javaslatot terjeszt elő a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának megalakítására. A javaslat szerint a Segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve élelmiszer, gyógyszer és pénzsegélyek juttatásával, valamint orvosi ellátással segítené a magyar deportáltakat. Székhelye Pozsony lenne, ideiglenes elnökségében pedig helyet kapna: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Csáder Mihály, Czibók János, Fehér Ferenc és Tankovics József. A Segélybizottság legalizálására Flusák ígérete ellenére nem kerül sor, illegálisan azonban megkezdi tevékenységét: különféle adományokból származó pénzsegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel, gyógyszerekkel látja el a rászorulókat, különösen az elbocsátott közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket. A magyar kormány a szovjet kormányhoz intézett jegyzékében Moszkva beavatkozását kéri a csehszlovákiai magyarság üldöztetésének megakadályozása érdekében, s egyben felkéri, hogy „a Dunamedencében végrehajtandó területi újjárendezéseknél” az ún. nemzetiségi elvet vegyék alapul. 1945. július 7-8. Turócszentmártonban tartja I. kongresszusát a Demokrata Párt. A párton belüli kommunistaellenes szárny megerősödését eredményező kongresszus új alapszabályt és programot fogad el, s Ján Ursíny helyett Jozef Lettrichet választja a párt elnökévé. 1945. július 8. Az Oktatás- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal kiutasít Csehszlovákia területéről minden olyan nem csehszlovák állampolgárságú magyar lelkészt, akit 1938. november 2. után helyeztek valamely szlovákiai egyházközségbe. 1945. július 9-12. Csehszlovákiába látogat a magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákok ötven főből álló küldöttsége, amelyet Karol Šmidke és Jozef Lettrich, az SZNT társelnökei, Zdenék Fierlinger miniszterelnök és Edvard Beneš államfő is fogad. A küldöttség a csehszlovák állam segítségét kéri a külföldi szlovákok hazatelepüléséhez; tájékoztatása szerint Magyarországról 200 ezer, Jugoszláviából 150 ezer, Romániából 80 ezer szlovák kíván áttelepülni Szlovákiába.
