Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)

Kronológia

. A JOGFOSZTOTTSÁG IDŐSZAKA

(1944. augusztus 29-1948. október 25.)

1944. augusztus 29.

Miután a német hadsereg az egyre erőteljesebb partizántevékenység hatására megkezdi Szlovákia katonai megszállását, Közép-Szlovákiában a szlovák hadsereg egyes alakulatainak részvételével németellenes fegyveres felkelés tör ki, amivel kezdetét veszi a szlovák nemzeti felkelés. A felkelők pár nap alatt ellenőrzésük alá vonják Közép- és Észak-Szlovákia jelentős részét.

Moszkvában a londoni csehszlovák emigráns kormány küldöttségének és a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció képviselőinek tanácskozásán megegyezés születik arról, hogy a szovjet hadsereg által birtokba veendő csehszlovák területeken ún. nemzeti bizottságok veszik kezükbe a hatalmat, német és magyar vidéken azonban nem engedélyezik a létrejöttüket, mivel az új Csehszlovákiában „demokratikus jogaik csakis a cseheknek, szlovákoknak és ukránoknak lesznek".

Budapesten Horthy Miklós kormányzó visszahívja miniszterelnöki tisztségéből a március 19-i német megszállás után kinevezett Sztójay Dömét, s Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki Magyarország új miniszterelnökévé.

1944. augusztus 30.

Jozef Tiso szlovák köztársasági elnök rádióbeszédben ítéli el a felkelést, s a kormány iránti hűségre szólítja fel az ország lakosságát.

A londoni csehszlovák emigráns kormány a szlovák nemzeti felkelésben részt vevő katonai és partizánalakulatokat a csehszlovák hadsereg részének nyilvánítja, s ezzel megalakul az 1. csehszlovák hadsereg.

1944. szeptember 1.

Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP), a Szociáldemokrata Párt és a szerveződő jobboldali Demokrata Párt (DP) képviselőinek részvételével megalakul Besztercebányán a felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely bejelenti a Csehszlovák Köztársaság felújítását. Plénuma és Elnöksége paritásos alapon oszlik meg a baloldali pártok és a jobboldal között; négytagú Elnökségének tagja Gustáv Husák (SZLKP), Daniel Érti (szociáldemokrata), Vavro Šrobár és Ján Ursíny (DP).