Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)

A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata

34 A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata zájárult ahhoz, hogy a kormányzat mind 1978-ban, mind 1984-ben feladta a ma­gyar iskolák tanítási nyelvének megváltoztatására vonatkozó szándékát. Duray Miklós kétszeri letartóztatása, vizsgálati fogságba helyezése (1982-1983-ban, illetve 1984-1985-ben) és bírósági pere egyszersmind a kérdés nemzetközivé tételéhez vezetett, amelyben a magyarországi közélet és demokratikus ellenzék, amerikai politikai körök, emberjogi aktivisták és a nemzetközi írótársadalom is megnyilatkozott. Ezzel egy időben a magyar kormányzat érdeklődése is megnőtt a határon tú­li magyar kisebbségek iránt, s a nemzetiségi kérdés magyar kezdeményezésre kezdett újra a párt- és államközi tárgyalások részévé válni. Csehszlovák részről azonban a nemzetiségek magyar fél által szorgalmazott ún. híd szerepét eluta­sítóan fogadták, mint ahogy általában nem nézték jó szemmel a (cseh)szlováki­­ai magyarság iránti magyar érdeklődés megélénkülését s az anyanemzettel va­ló kapcsolattartása lehetőségének javítására irányuló magyar törekvéseket sem. Magyarország és Csehszlovákia ezen túlmenően a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától ideológiailag is egyre távolabb került egymástól. Amíg a kádá­ri politika - bizonyos korlátok közt - hajlandó volt megtűrni a demokratikus el­lenzéket, s főleg gazdasági téren nyitott volt a nyugati világ felé, az egyre inkább magába zárkózó husáki normalizációs rendszer elutasította az ellenzékkel való párbeszédet, a politikai és gazdasági nyitást, s a nyolcvanas évek második fe­lében is inkább csak szavakban, mint tettekben követte a gorbacsovi reformo­kat. A magyarországi változásokat ellenérzéssel szemlélő csehszlovák politikai vezetés a magyar kisebbség magyarországi kapcsolattartásának korlátozásával igyekezett útját állni a nem kívánatos magyarországi ideológiai áramlatok cseh­szlovákiai beszivárgásának. Ennek érdekében korlátozta a magyarországi utazá­si lehetőségeket, elhárította a korszerűbb kishatárforgalmi egyezmény megköté­sére vonatkozó magyar kezdeményezést, és halogatta a pozsonyi Magyar Kultu­rális Központ létrehozását is. Az 1980-as évek végén már korántsem felhőtlen csehszlovák-magyar kapcsolatok meghatározó feszültségforrásává vált a bős­­nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének magyar részről 1989-ben bejelentett felfüggesztése. A magyar iskolahálózat elsorvasztására és a kisebbségi nyelvhasználat kor­látozására irányuló törekvések a nyolcvanas évek második felében már nem­csak a jogvédő bizottság köré tömörülő ellenzéki és félellenzéki körök, hanem az érdekvédelmi szerepet ismét nyíltabban felvállaló Csemadok ellenállásába is ütköztek. A magyar ellenzékiek (a jogvédő bizottság és az 1968 után félreállított reformkommunisták), valamint a kisebbség hivatalos képviselői (a Csemadok és az írószövetség magyar tagozata) 1988-1989 folyamán a csehszlovák álla­mi és pártvezetéshez intézett beadványaikban fogalmazták meg az utóbbi évek­ben felgyülemlett nemzetiségi problémákat és azok megoldására vonatkozó ja­vaslataikat. Ezekben sürgették a megszüntetett nemzetiségi intézmények visz­­szaállítását, a nemzetiségi nyelvhasználat jogi szabályozását, a magyar iskola­­hálózat bővítését, a magyar nyelvű pedagógusképzés megoldását, a magyar nyelvű sajtó, a rádió- és tévéadás bővítését, a nemzetiségi kutatások intézmé-

Next

/
Thumbnails
Contents