Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
1963. április 3-4-1969. április 17. 287 Gyula, Delmár Gábor és Holló Anna által készített magyar adásának fedőneve Gabonaváros. 1968. augusztus 22. Prága Vysočany városrészében megtartja rendkívüli, XIV. kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja. A sebtében összehívott kongresszus elítéli a katonai agressziót, megerősíti tisztségében Alexander Dubčeket és a többi elhurcolt pártvezetőt, s olyan új Központi Bizottságot választ, amelybe a szovjetbarát irányzat tagjai nem kerülnek be. Hosszú idő után Lőrincz Gyula is kimarad a testületből, így annak 1949 óta első ízben nincs magyar tagja. A KB Elnökségének vezetésével Alexander Dubček távollétében Vének Šilhan titkárt bízzák meg. 1968. augusztus 23. Csehszlovákia lakossága a rendkívüli, XIV. pártkongresszus felhívására országos méretű általános sztrájkkal tiltakozik a katonai megszállás ellen. A Csemadok KB Elnöksége „Csehszlovákia magyarságához" intézett felhívásában az alkotmányosan választott államhatalmi és pártszervek döntéseinek betartására szólít fel. A felhívás kijelenti: „Nálunk nem volt ellenforradalom, és erre hivatott szerveink nem hívták be a Varsói Szerződés csapatait. Követeljétek, hogy e csapatok hagyják el hazánk területét." 1968. augusztus 23-26. Moszkvában az elhurcolt csehszlovák állami és pártvezetőket - akikhez időközben csatlakozott többek között Ludvík Svoboda köztársasági elnök, Gustáv Husák miniszterelnök-helyettes és Vasil Bil’ak, az SZLKP első titkára - a megszállást szentesítő ún. moszkvai jegyzőkönyv elfogadására, vagyis a „szocialistaellenes erőkkel” való leszámolásra, a helyzet „normalizálására” és a rendkívüli, XIV. pártkongresszus érvénytelenítésére kényszerítik. 1968. augusztus 25. Az SZLKP KB rendkívüli ülése kiáll a rendkívüli, XIV. pártkongresszus mellett, s a megszálló országok pártvezetéséhez intézett felhívásában követeli hadseregeik kivonását Csehszlovákiából. 1968. augusztus 26-28. Pozsonyban tartja rendkívüli kongresszusát Szlovákia Kommunista Pártja, amely kezdetben a rendkívüli, XIV. pártkongresszushoz hasonlóan elutasítja a megszállást, Gustáv Husák Moszkvából való megérkezését követően azonban csatlakozik a „normalizációs" kötelezettségekhez, s arra hivatkozva, hogy azon a szlovák küldötteknek csupán töredéke vett részt, szabálytalannak minősíti a XIV. pártkongresszust. A párt első titkárává ezek után Gustáv Husákot választják; a Központi Bizottság Elnökségéből kimarad Lőrincz Gyula, a KB-ból pedig annak valamennyi korábbi magyar tagja, s a 107 tagú új KB-ba csupán 4 magyart választanak be: Agócs Bélát, Mag Gyulát, Molnár Imrét és Varga Bélát.
