Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
130 A jogfosztottság időszaka 1947. szeptember 16. Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Bíróság a Csehszlovák Köztársaság szétverésében való részvétel és fasiszta eszmék terjesztésének vádjával - hivatalból kirendelt védője, Maria Čikvanová-Stará érvelései ellenére, aki többek között hangsúlyozza, hogy Esterházy volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt - távollétében kötél általi halálra ítéli Esterházy Jánost. Čikvanová-Stará az ítéletet követően kegyelmi kérvényt nyújt be a Szlovák Nemzeti Bírósághoz. 1947. szeptember 22. A Belügyminisztérium a Szlovák Nemzeti Bírósághoz intézett átiratában kéri, hogy Esterházy Jánosnak a háborús bűnösök listájára való felvétele érdekében küldje meg az ellene szóló bizonyító anyagokat. (A Belügyi Megbízotti Hivatal ennek kapcsán november 22-én arról tájékoztatja a Szlovák Nemzeti Bíróságot, hogy Esterházyval szemben nem rendelkeznek semmiféle bizonyítékkal.) 1947. szeptember 23. Varsóban a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) alakuló ülésén a magyar küldöttek (Révai József és Farkas Mihály) Csehszlovákia magyarellenes politikájában jelölik meg a két ország közötti együttműködés és az ún. népi demokratikus országok egységes frontja létrehozásának akadályát. Révai szerint Magyarország a nézeteltérések kiküszöbölése után kész együttműködési egyezményt kötni Csehszlovákiával. 1947. szeptember 26. Véget ér a kárpátaljai optánsok szervezett transzportokkal történő áttelepítése Csehszlovákiába. Az áttelepült közel 5 ezer személy 80%-át Szlovákiában, a kitelepített német falvakban, ill. a Tornaijai, Királyhelmeci és Kassai járás magyarlakta falvaiban helyezik el. 1947. október 1. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ratifikálja a Magyarországgal megkötött párizsi békeszerződést. 1947. október 3. A Reszlovakizációs Bizottság körlevélben utasítja a járási nemzeti bizottságokat és közigazgatási bizottságokat, hogy ne kézbesítsenek reszlovakizációs végzést azoknak, akik vagyonát lefoglalták, nemzeti gondnokság alá helyezték vagy jogerősen elkobozták. A Megbízottak Testületé több határozatot hoz a Csehszlovákiának ítélt három dunántúli községgel kapcsolatban, kimondva többek között a „tiszta szlovák járásokból származó kétségtelenül szlovák eredetű” lakosokkal való betelepítésük szükségességét.
