Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)

Kronológia

1944. augusztus 29-1948. október 25. 121

1947. február 22.

A csehszlovák hatóságok - a lakosságcseréről folytatandó tárgyalások közelgő felújítása kapcsán - leállítják a szlovákiai magyarság csehországi deportálását. Hivatalos csehszlovák adatok szerint 1946-1947 telén 17 dél-szlovákiai járásból összesen 41 666 személyt (9610 családot) telepítettek át erőszakkal Cseh- és Morvaországba, akik 6602 lakóházat és 14 149 katasztrális hold földet hagytak hátra Szlovákiában. A deportálás ezúttal is elsősorban a délnyugat-szlovákiai járásokat: a Somorjai, Zselizi, Komáromi, Ógyallai, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Párkányi és Lévai járást, valamint két gömöri járást: a Feledi és Tornaijai járást sújtotta. Az erőszakkal áttelepítetteken kívül további 2489 személy (2154 család) önként költözött át a cseh országrészekbe, összesen tehát 44 155 magyar (11 764 család) távozott Szlovákiából Cseh- és Morvaországba. Magyar becslések ezzel szemben 60-100 ezer közöttire teszik a deportáltak számát.

1947. február 23.

Az SZLKP KB Elnöksége támogatásáról biztosítja a 3-3 ezer család kölcsönös kicseréléséről a közelgő lakosságcsere-tárgyalásokra tervezett megállapodást és a deportálások leállítását, de szükségesnek tartja annak leszögezését, hogy a megállapodás elmaradása esetén folytatni kell a „toborzóakciót”.

1947. február 27.

Jozef Cársky kassai római katolikus püspök levélben értesíti Szlovákia római katolikus püspökeit, hogy tudatta a politikai pártok titkárságaival, miszerint a pártoknak nincs joguk beavatkozni az istentiszteleti nyelv kérdésébe.

1947. február 28.

A „csehszlovákiai magyarság képviselői” február 26-27-i pozsonyi értekezletének résztvevői a magyar köztársasági elnökhöz, parlamenthez, kormányhoz és kormánypártokhoz intézett emlékiratukban kérik, hogy a magyar küldöttség a közelgő prágai tárgyalásokon vállalja fel a magyar kisebbség érdekeinek képviseletét, s bármiféle megegyezés előfeltétele „a közmunkarendelet ürügye alatt végzett etnikai széttelepítés és vagyonelkobzás azonnali megszüntetése és az eddig széttelepítetteknek lakóhelyükre való azonnali visszaszállítása” legyen.

1947. március 2-7.

Vladimír dementis és Gyöngyösi János tárgyalásokat folytat Prágában a lakosságcsere megkezdéséről és módozatáról. A sikeresnek induló, s az első 3-3 ezer család áttelepítéséről is határozó megbeszélés azonban - miután a csehszlovák fél nem hajlandó a deportáltak hazatelepítésének és kártérítésének ügyét megvitatni, s azt az ország belügyének nyilvánítja - ismét eredménytelenül ér véget.