Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Lábadi Károly: A horvátországi magyarok és könyvkiadásuk (1990 - 2005)
A horvátországi magyarok és könyvkiadásuk (1990-2005) 83 semmisülés közelsége tovább siettette, hogy sorra jelenjenek meg a helytörténeti, néprajzi, demográfiai, kultúrtörténeti színezetű könyvek horvátországi magyar kutatóktól vagy olyan anyaországiaktól, akiknek kutatómunkája kötődik a vidékhez. Teljes listájuk azonban mindeddig nem készült el. Bibliográfiai adataik feldolgozása várat magára. Igaz, néhány publikáció csatolta megjelenéséig a hozzáférhető horvátországi magyar könyvek listáját, ám ezt teljesség nélkül tette, csak a felhasznált és hivatkozott irodalom felsorolása keretében történt rájuk utalás. Esélyek és feladatok Az eltelt tíz esztendőben megjelent kiadványok zöme anyaországi támogatással jelenhetett meg. Elsősorban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázatain elnyert összeg tette lehető kiadásukat, másrészt a Horvát Köztársaság állami költségvetésének, a nemzeti és etnikai kisebbségeknek nyújtott anyagi támogatása segítette magyar nyelvű könyvek készítését. A támogatások többnyire pályázati rendszer keretében kerülnek kiosztásra, azonban az így elnyert összeg legtöbb esetben kevésnek bizonyul, hiszen az önrészt a meglevő egy-két igazából nem szakosodott önállótlan kiadó nem képes előteremteni. Ezek ugyanis függőségi viszonyban álló intézmények, mert állami költségvetési támogatásból egzisztálnak és csak céleszközként felhasználható támogatásból gazdálkodnak. Saját bevételük úgyszólván alig van. Megoldást jelenthet, hogy a Magyar-Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság ülésein az ajánlások közé már több alkalommal bekerült az a javaslat, hogy a kormányok kölcsönösen támogassák kisebbségeik könyvkiadását. Legutóbb a Vegyes Bizottság Zárában, 2005. május 5-én megtartott VII. ülésén az Ajánlások 7. pontja alatt került megfogalmazásra: „A Felek megerősítik korábbi ajánlásukat, hogy projekt alapon hozzájárulnak mindkét érintett kisebbség évenkénti legalább 3-3 irodalmi, tudományos és szakirodalmi művének kiadásához a két illetékes minisztérium közvetlen anyagi támogatásával.” Nagyjából ez az előirányzott mennyiség, amennyiben a gyakorlatban is érvényesülne, fedezné a fontos, a kisebbségi lét szempontjából jelentős munkák megjelentetését. A magyar kormányzati munkában az eltelt években, ha nem is mindenkor azonos intenzitással, kiemelt fontosságúvá vált a határon túli magyarokról folyó gondoskodás, ezért az erről a rohamosan olvadó létszámú a közösségről szóló tudományos (néprajzi, szociográfiai, képzőművészeti, irodalomtudományi stb.) munkák további fokozott támogatása és folyamatos megjelentetése mind az anyaországi, mind a horvátországi magyar érdekszervezetek számára támpontul szolgálhatna a nemzetfenntartó stratégia kialakításában. Eredményeit nemcsak kulturális, oktatási intézmények, a határon túli magyarságot segítő alapítványok hasznosíthatják, hanem gazdasági szakemberek is tájékoztatást szerezhetnek arról a magyar kisebbségről, mely a regionális horvát-magyar együttműködésben fontos szerepet tölthet be, mert két kultúrát ismer, s ezt a tudását az anyaország előnnyel hasznosíthatja.
