Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)

Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 21 nak ellenére, hogy tudunk az Intermix Kiadó 2000-ben megjelentetett háromla­pos, 103 kiadványt jegyző könyvkatalógusáról,70 illetve a Hatodik Síp Könyvek és a folyóirat repertóriumáról (1989-1998). Dolgozatunk előző részében a rendszerváltás időszakában kibontakozó kár­pátaljai magyar könyvkiadás első termései alapján érzékeltettük annak irányvo­nalát, sajátosságait. A napjainkig megjelentetett, általunk jegyzékbe vett köny­vek azt mutatják, hogy összességében több kategóriát állíthatunk fel közöttük. Mindenekelőtt azt regisztrálhatjuk, hogy rendkívül foghíjas az eligazodást, tá­jékozódást szolgáló Lexikonok, bibliográfiák és egyéb mutatók kategóriája. A ko­rábban már említett két-három kiadványon kívül klasszikus értelemben csupán egy müvei71 dicsekedhetünk. A kötet Kárpátalja művelődési hagyományai tekin­tetében, életrajzi lexikon formájában, a vonatkozó irodalom közlése segítségé­vel tájékoztatja elsősorban azokat, akik „érdeklődnek e tájhoz fűződő magyar, rutén (ruszin, ukrán) történelmi, irodalmi események, az itt született, vagy mun­kásságuk révén ide kapcsolódó személyiségek iránt”. Szerzője az anyaggyűjtés tekintetében két szempontot vett figyelembe: „a kötetbe csak olyan személyek adatai kerültek, akik már nem élnek, tehát munkásságuk lezárt", ugyanakkor nehézséget okozott számára a területi elv - a mai Kárpátalja határaihoz igazo­dás -, hiszen vidékünk határai és maga az országhatár is, többször változtak.72 Szinte kéziratunk lezárásával egy időben jelent meg egy színvonalas katalógus, amely történelmi Magyarország területéről származó s jelenleg 7 ukrajnai múze­um anyagában fellelhető 555 régészeti leletek tára. A kötet a leletek pontos le­írása, a feltárás körülményei, a kormeghatározás, a kulturális hovatartozás, az őrzési hely, az adatok forrásai mellett a tárgyak rajzos vagy fényképes ábrázolá­sát is tartalmazza.73 A kutatások alapjául szolgáló forráskiadványok tekintetében bizonyos szem­pontból jobb a helyzet, bár itt is egyfajta egyoldalúságot figyelhetünk meg. Számszerűen kimutatható és magyarázatra nem is igazán szorul, hogy e kate­górián belül a sztálinizmus áldozataival kapcsolatos adatok közlése dominál. A már említettek mellett további kiadványok láttak napvilágot, amelyek a túlélőket vagy az áldozatok hozzátartozóit szólaltatják meg,74 az önéletírás75 eszközéhez is nyúlnak, illetve a „malenykij robot” 60. évfordulója alkalmából újraközlik76 a mártírok falvankénti névsorát. Külön csoportot képeznek a Csatáry György tör­ténész, korábban gyakorló levéltáros által, elsősorban a beregszászi archívum­ból a Rákóczi-szabadságharc77 és 1848/49-es forradalom időszakával78 kapcso­latban feltárt anyagok, valamint a Bercsényi,79 a Lehoczky80 és Gálocsy81 hagya­ték közzététele, legújabban pedig azl917-ben még elveszettnek hitt, 1865-ben Zágoni Á. Károly szernyei lelkész által összeállított beregi egyházmegyei emlék­könyv82 közreadása. A szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet Fontes Histó­riáé Hungarorum sorozatában pedig a kárpátaljai magyarság 1918-1944 közöt­ti történetére vonatkozó iratgyűjtemény83 jelent meg. A korban megjelenik a napló is, mint forrás. Előbb Czébely Lajos, Visk szor­gos kutatója vezet ilyet az 1976-1989 közötti évekről,84 majd ennek megjelené­se után három évvel Brenzovics László történész a Magyar Országos Levéltár anyaga alapján rendezte sajtó alá a Kárpátalja 1938-41 közötti történetében

Next

/
Thumbnails
Contents