Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Liszka József: A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól napjainkig
A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól... 105 kötetnyi, a szlovákiai magyarokkal kapcsolatba hozható kiadvány (ennek csak egy kisebb töredéke a tudományos irodalom), kézikönyvtár, hírlap- és folyóiratgyűjtemény és aprónyomtatvány-tár stb. található.20 A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja egy speciális néprajzi-honismereti könyvtárat tart fenn, jelenleg több mint 5000 kötettel, amit különnyomat-gyűjtemény és néprajzi adattár egészít ki. Ezen kívül az egyes dél-szlovákiai járási könyvtárak, valamint a vidéki múzeumok könyvállományaiban is találni magyar vonatkozású szakirodalmat. Közülük kiemelkedik a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának a közelmúltban (2005 őszén) átadott, a múzeum kezelésébe nemrég visszakerült közel 40 000 kötetes Kultsár István Könyvtára. A Selye János Egyetemnek is egyre bővülő, elsősorban az oktatást segítő könyvtára van kialakulóban. A Csemadok Dunaszerdahelyi területi Választmánya mellett működő Népzenei Adattárnak a néprajzra, s ezen belül a népzenére szakosodott kézikönyvtára van. A tornaijai Kulturális Antropológiai Műhely szintén rendelkezik egy most kialakulófélben lévő néprajzi kézikönyvtárral. 4. Összefoglalás Mielőtt a végső tanulságok összefoglalására tennék kísérletet, a tudományos, intézményi kapcsolatokról is kell röviden szólni. A kisebbségi körülmények között működő magyar intézmények körében hosszú ideig az „anyaországi” rokonintézetekkel való kapcsolattartás jelentette a nemzetközi kapcsolatokat. Mondanom sem kell, hogy ez rendkívül egészségtelen gyakorlat, bár úgy tűnik, hova tovább elveszíti egyeduralmát. Kiegészítésként egyre gyakoribb a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségei közötti szorosabb együttműködés. Tapasztalataim szerint ritkább az adott többségi nemzet megfelelő intézményeivel történő élő kapcsolattartás. Ezen a téren, azt hiszem, a szlovákiai magyar intézményeknek nincs szégyellni valójuk: a szlovák társintézményekkel való konkrét együttműködés élő és állandóan napirenden van. Mindezeken túlmenően kimutatható kooperációk vannak cseh, lengyel, osztrák, német és egyéb európai uniós országok megfelelő intézményeivel. Minderre, a tudományos információcsere szükségességén túlmenően, jól felfogott, financiális érdekek is rákényszeríthetik az egyes intézményeket (köztudomású, hogy az EU-s támogatások zöme eleve nemzetközi együttműködést feltételez). Bár jelen témánk a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás, az idegen (a többségi nemzet nyelvén, illetve a világnyelveken) való publikálás fontosságát mindenképpen hangsúlyozni kell. Egy adott tudományosság elismertségét nem kis mértékben nemzetközi ismertsége határozza ez meg. A szlovákiai magyar tudományosságnak tehát, amellett, hogy állandóan törekednie kell arra, hogy a magyarországi tudományos élet egyenrangú partnerévé tudjon válni és az is tudjon maradni, nemzetközi porondon is helyt kell állnia. Nemzetközi kutatási projektumokban való részvétellel, nemzetközi tanácskozásokon való szereplésekkel, ilyenek szervezésével, élő nemzetközi kapcsolatokkal és idegen nyelvű publikációkkal érhető ez el. Végezetül kíséreljük meg összefoglalni a tanulságokat! Mi az, amivel a szlovákiai magyar tudományosság jelenleg rendelkezik?
