Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Liszka József: A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól napjainkig
100 Liszka József a nemzetiségi osztály tevékenysége politikai és személyi okok miatt is hosszú ideig stagnált. Nagyjából a kilencvenes évek elejétől-közepétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum más múzeumokkal együttműködve 1995- ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek című programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai nemzetiségek (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A projektum gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és hozzá kapcsolódó konferencia, illetve az annak az anyagát közreadó publikáció képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Az utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek című közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban (a hírek szerint Acta Museologica Hungarica címen évkönyvet is kíván megjelentetni, ami viszont nyilván nem a komáromi múzeumi osztály évkönyvének a folytatása lesz - ha lesz). Irányítása alá tartozik az alsósztregovai Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. A múzeum 2003. májusában megnyitotta a Hagyomány és értékek. Magyarok Szlovákiában című állandó kiállítását.1'’ 2002-ben a Nyitra Megyei Önkormányzat határozata értelmében a komáromi Duna Menti Múzeumot a Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeumává minősítették át. Ha röviden is, de érinteni kell a további (részben magyar jellegű) állami vidéki múzeumokat, valamint a magánkezdeményezésekből létrejött, főleg néprajzi, helytörténeti gyűjteményeket is. Ezek, ha külön-külön kevésbé is, együttes létükkel mégiscsak hozzájárulnak a szlovákiai magyar tudományosság megerősödéséhez, egy többé-kevésbé szilárd intézményi bázis megteremtéséhez. A rendszerváltást követően az egyes, állami kezelésben lévő vidéki múzeumok értesítői, évkönyvei nagyobbrészt megszűntek, illetve legfeljebb óriási időbeli hiátusokkal látnak napvilágot. Időnként megjelenik ma is a komáromi és a dunaszerdahelyi múzeum évkönyve. A lévai Barsi Múzeum évkönyvei 1989 előtt kizárólag szlovák nyelvűek voltak, legfeljebb ritkán magyar összefoglalóval. Mára a magyar összefoglalások is eltűntek. A rendszerváltás után viszont felújította a tevékenységét az 1882-ben alapított Gömör-Kishonti Múzeumegyesület. A jogfolytonosságot ily módon is hangsúlyozva, a régi egyesület évkönyvét számozásban is folytatva, jelenteti meg ismét évkönyvét - csak magyarul. Most időben térjünk azonban vissza az 1990-es évek elejéhez, s nézzük, milyen konkrét, civil szerveződés nyomán megvalósult tudományos intézményi kezdeményezéseket vehetünk számba!
