Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Simon Attila: Előszó
Előszó A jelen kötet a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából készült. Célja az volt, hogy felmérjük hol tart jelenleg a határon túli magyar nyelvű tudományos könyvkiadás. Vörösmartyt szabadon parafrazálva, azt a kérdést járjuk körbe, vannak-e tudományos könyvek, melyek által előbbre ment a kisebbségi magyar világ. Feltérképezni és számba venni a kisebbségi magyar tudományosságot és a tudományos könyvkiadást korántsem egyszerű feladat, nem véletlen, hogy az elmúlt években nem születtek összegző dolgozatok ebben a témában. A térség huszadik századi viharos történelmének köszönhetően a magyarság immár hét, az anyaországgal szomszédos államban (Ausztria, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) alkot jelentékeny kisebbséget, miközben az egyes kisebbségek nemcsak földrajzilag élnek távol egymástól (például a Pozsony és Csíkszereda közötti távolság meghaladja a 800 km-t) hanem eltérő politikai-kulturális közegben, lehetőségek között is. A jelen kötet ebből a hét kisebbségből a burgerlandi magyarság kivételével hat ország magyar nyelvű tudományos könyvkiadását vizsgálja. A tanulmányok szerzői nemcsak szűkebben vett tudományterületükön tartoznak a szakmai élvonalba, hanem szélesebb körű tájékozottságuk, tudományszervező munkásságuk révén áttekintéssel rendelkeznek a kisebbségi tudományosság egészével kapcsolatban is. Legalábbis a társadalomtudományok terén, hiszen kötetünk csupán a tudományoknak ezt a szegmensét vizsgálja. A hat szerző az elemzések közös szempontjai ellenére is hat különböző nézőpontot jelent. Ez azonban korántsem jelent hátrányt, hiszen a kötet szerkesztőinek nem az volt a célja, hogy az egyes régiók tudományos könyvkiadását egymás mellé állítva, s azokat azonos kritériumok alapján elemezve, valamiféle rangsort állítson közöttük. Ez azért sem lehet cél, mert a kiépült intézményrendszerrel bíró közel másfélmilliós romániai, illetve több mint félmilliós szlovákiai magyar kisebbségi társadalmat nem lehet azonos kritériumok alapján vizsgálni, mint az egyre inkább diaszpórába szoruló horvátországi néhány ezer magyarból álló közösséget. Különösen nagyok a különbségek abban, mennyire épültek ki a határon túli magyar kisebbségek tudományos feladatokat is ellátó intézményei, illetve mennyire vannak biztosítva az ezek működéséhez szükséges anyagi eszközök. A tanulmányokhoz csatolt válogatott bibliográfiák viszont nemcsak a különböző országok tudományosságában meglévő irányokra, az egyes tudományágak közötti hangsúlyokra hívják fel a figyelmünket, hanem arra is, hogy a horvátországi és kárpátaljai témájú magyar tudományos könyvek kiadásában megkerülhetetlen szerep jut az anyaországi kiadóknak. Ennek okán a bibliográfiai válogatások sem készülhettek azonos szempontok alapján. Míg Románia, Szlovákia, de többé-kevésbé Szerbia és Szlovénia esetében csak az adott országban kiadott munkák kerültek be a bibliográfiába, addig a fentebb említett két ország
